Megatrip 2006 Vietnam-Kambodzsa-Kina

Emei town, 2006-07-31

 

A kínai ember...

 

A kínai ember köpköd.
Úton-útfélen. Buszon, vonaton. Egyedül, társaságban. Mindegy neki. Turhával, turha nélkül, ahogy jön. Betonra, kukába, ami éppen van.
Neki ez természetes. Ez itt a kultúra(?) része.

 

A kínai ember üvölt.
Reggel, délben, este. Egyfolytában, és egymást túlharsogva. Nem érdekli, hogy mások hajnali 5-kor még alszanak, nem érdekli, hogy ha a füled mellett 10 centire ordítja el magát, akkor az neked fáj. Ő üvölt. Ha kell, ha nem.
Neki ez természetes. Ez itt a kultúra(?) része.

 

A kínai ember tömegfüggő.
A kínai ember genetikailag úgy van kódolva, hogy az általános komfortérzete azt kívánja, hogy egyszerre másik 1000 kínaival legyen összezsúfolva, lehetőleg úgy, hogy minden pillanatban valakinek nekiütközzön és/vagy a lábára lépjen.
Neki ez természetes. Ez itt a kultúra(?) része.

------
Gergő

 

Emei town, 2006-07-31

 

Hát igen. Sokat utazunk vonattal. Persze mint minden, Kínában ez is más.

Minden már a vonatjegy vásárlásánál kezdődik. Ez nem is olyan egyszerű. Ha magad próbálod, akkor a következő akadályokba ütközöl:
- nem beszélnek angolul,
- azt mondják, hogy nincs már jegy pedig van.

 

Ez utóbbi az isten tudja miért van, de több utazóval találkoztunk, akik  ráadásul kínaiul is beszéltek, de azt tapasztalták, hogy amikor ők próbálkoztak, akkor valamiért nem volt már jegy, amikor a hotel/utazási iroda hívta fel a vasutat, akkor hirtelen lett jegy. Ennek nem tudni mi az oka, talán mindenkinek megvan a maga által értékesíthető kerete? Ki tudja...

 

Persze a hotelek felszámolnak némi "service charge"-ot (15-20 yuan) a segítségükért, de szerintem ez megéri. Időt és bosszússágot mindenképpen lehet vele spórolni. Ugyanakkor itt legalább előre megmondják, hogy ez ennyibe fog kerülni, és nem utólag hazudoznak, mint azt tették Vietnamban, na és persze azt és olyan jegyet kapsz mint amit kértél (és nem utolsó sorban arra a vonatra amelyikre kérted).

 

Vonatjegy (ha rákattintasz kinagyítódik)

 

A jegy típusok itt is éppen olyanok, mint Vietnamban:

• Hard seater
• Soft seater
• Hard sleeper
• Soft sleeper
• Ráadásnak itt van olyan, hogy állójegy, ami nagyon olcsó és kis szerencsével a vonaton "upgradelhető" sleeperre.

 

Kínában idáig csak modern, újszerű vasútállomásokat láttunk. Igaz eddig csak nagy (kínai viszonylatban nem is olyan nagy) városokban szálltunk vonatra. Ez a beszámoló pl. a Kunmingi vasútállomás alapján készült.

 

Kunming, vasútállomás

 

 

Kínában már a vasútállomás épületébe is csak aznapra szóló menetjeggyel lehet belépni. Ezt mondjuk itthon is be lehetne vezetni: aki nem utazik, annak szerintem sincs semmi keresnivalója az állomáson. Pl. a hozzátartozók is csak a vasútállomás előtti téren várhatják az érkezőket.

 

Rögtön a bejáratnál, épp mint a reptereken átvilágítják a cuccokat mindenféle röntgennel. Ehhez egyébként csak egy érdekesség: a minap igaz nem vonattal, hanem busszal utaztunk, de ott is volt ilyen átvilágítás. Előtte persze szép kínai angolsággal ki volt írva, hogy robbanékony, gyúlékony anyagot nem lehet a buszra felvinni. Ekkor kicsit aggódni kezdtem, mert éppen reggel raktam bele egy gázpalackot a hátizsákomba. Minden mindegy alapon benne hagytam, lesz ami lesz. Nem lett semmi. Vagy nagyon bénák, akik figyelik a monitort, vagy nem figyelik, vagy csak kirakat az egész.

 

Átvilágítanak

 

A röntgen után egy tágas csarnokban találja magát az ember, ahonnan több kisebb várócsarnok nyílik. Hogy kinek hova kell menni, nagy egyértelmű fénytáblák tájékoztatják az embert. Ezekben a várócsarnokokban, rengeteg szék van, ahol szerintem aki akar, le tud ülni. A vonathoz kapukon keresztül lehet lejutni a peronon. (Igen! Pont mint a repülőn! :) ) Itt persze mégegyszer ellenőrzik a jegyet, és itt már le is csípnek egy darabot belőle.

 

Váróterem

 

Még nekünk is egyértelmű

 

 

Elkülönített dohányzó

 

A vonatozás éppen olyan mint Vietnamban, csak egy kicsit kultúráltabb. Mérsékelt hangerővel szól a vonat-TV, igényesebb műsor megy. Pl. Tom és Jerry Ellentétben a Vietnami vasúttal itt nem adtak ingyen kaját. Viszont amit árultak, az finomabb volt.

 

Ugyanakkor lehet csodazoknit és gyógyító csodakarkötőt is vásárolni. A vásárlási aktust minden esetben egy nagyhangú prezentáció előzi meg. Ennek leírásában Soma beszámolójára hagyatkozom, mert én átaludtam legutóbb.  :)

 

Szóval egyszercsak jött egy figura, aki odébbpaterolt pár utast a helyéről, mert szüksége volt a helyre. Előkapott egy pár zoknit és bele is kezdett fennhangon a mondókájába. A csodazokni fő paraméterei: még drótkefén húzkodva sem jönnek ki a szálai és egy ember súlya alatt sem szakadnak el. Előbbit természetesen drótkefével, utóbbit pedig a poggyásztartó rácsokon, zokniba csimpaszkodva be is mutatta az illető. Szumma szummárum, olcsóért lehetett nejlonzoknit venni. Sokan vettek is, és tanulmányozták aztán megilletődve új szerzeményüket. :)

 

 

 

Legutóbb meg mindenféle karkötőt lehett venni, aminek szerintem gyógyító hatása lehet, bár nem értettem mit kotyogott az ürge róluk, de aztán mindenféle pecsétes papírokat lobogtatott a karkötőkkel. Gondolom valami certifikát a központi woodoo intézetből. :)

 

Még egy érdekes dologra figyeltem fel legutóbb: Kumingból tartottunk Chengduba és elég sok állomáson megálltunk. Ilyenkor mindig rengeteg kajaárus támadja meg a vonatot, portékáját kínálva. Az állomásokon hangosbemondó helyett, egy a régi vekkereket és az iskolai becsengetést idéző csengőszóval hívják fel a vonatról leszállt emberek figyelmét, hogy indulás van. Ilyenkor mulatságos látni az embereket, ahogy mindent eldobva szaladnak vissza a vonatra, nehogy otthagyják őket. :)

 

És még valami. Épp mint Vietnamban, itt sem bírják a zötykölődést. :)

 

 

-----

Gergő

Adós vagyok még egy kunmingi összefoglalóval aminek a vázát már megcsináltam jóelőre, de idő hiányában eddig kényszerű feledésbe merült. Ezt pótolom most röviden, igazából kb a kunmingi élményeink lesznek azok amihez Kína maradékát viszonyítjuk, így nem érdektelen a dolog ugye. Ahogy Papi írta a távolból, Kunming nem az igazi Kína - nos, ezt majd meglátjuk nemsokára, remélem csak az irigység beszélt belőle hogy nem tud magával mit kezdeni otthon. :)

Egymásra hányva jönnek a mindenféle témák, vágjunk bele! (A kaját kihagyom, Gergő írt róla szerintem éppen eleget.)

1. Megérkezés
Az első meglepetés rögtön ékezéskor ért: A vonatállomás épületéből kikászálódva hiába vártuk a hosteles meg taxis meg árus siserehadat, hátizsákjaink ellenére szemmel láthatóan annak rendje-módja szerint le voltunk szarva. Hihetetlen hogy ennek mennyire lehet örülni, pár percig még azért fél szemmel nézegettünk körbe-körbe míg végre el mertük hinni hogy itt tényleg el tudunk vegyülni és nem akarja senki hogy megvegyük kilóra.

A vasútállomás szelidített aranybikája 

Sürgősen el kellett viszont lépnünk pénzt váltani, erről annyit kell tudni hogy a számtalan kínai bank közül csak az állami Bank of China élvezi azt a privilégiumot hogy papírdollárokat kezeljen. Bementünk az első irodának mutatkozó helyiségbe megkérdezni hogy merre van vajon a legközelebbi Bank of China ofisz, egy tört angolsággal rendelkező lány kezdett el próbálkozni magyarázni de rekordidő alatt nyomuk a papírfecnit a kezébe hogy inkább rajzolja le. Fel is skiccelt valamit, ami alapján kellemesen körbesétáltuk a rákövetkező óra alatt a környéket, mire sok utánakérdezés után kikötöttünk egy BoC fiókban ami kb 200 méterre volt a vonatállomástól. Nem tudom, miután Vietnámban úgy magyaráztak nekünk útvonalat hogy fordítva fogták hozzá a térképet, Kambodzsában meg jól fogott térképpel kajakra ellentétes irányba akartak jusztis küldeni mint ahova jutni akartunk, az ilyen kisebb intermezzókat már fel sem vesszük. A térképolvasási skillek itt valahogy 3 éves kor után örökre letérni tűnnek a fejlődés rögös útjáról.

2. Közlekedés
Első benyomásunk az volt, hogy itt jóval nagyobb a rend mint Vietnámban. Ez a benyomás idővel csak erősödött, a problémásabb kereszteződésekben mindig feltűnnek a közlekedési rendőrök mikor beáll a dugó és helyreteszik a népet. Vannak sávok is, amiket az esetek nagyobb százalékában be is tartanak, sőt még kijelölt buszsáv is van amit legnagyobb meglepetésemre nem özönlenek el az egyéb járművek - valszeg nem kis összegeket lehet fizetni ha valaki mégis nekiveselkedik hogy na most megpróbálja.

Dedikált buszsáv!

 

Gyakorlott autómárkakereső szemek itt elég sok ismeretlen érdekességet tudnak találni ha kicsit körülnéznek, pl:

 

 

Vagy buszokból: 

 

Illetve a kedvencem, egy Honda és a kiköpött kínai másolata (a hátsó): 

2.1. Buszozás
A busztársaság neve nem kis fantáziával "First Kunming Bus". A járműpark eléggé vegyes, nagyobbik fele öregecske (de tiszta!) kínai gyártmányú buszokból tevődik ki, a motorjuk középen van elöl, és még dupla kuplungolással működnek (azaz a sebességből kivételhez és a következőbe való betételhez külön-külön ki kell nyomni a kuplungot, minden váltás 2 kuplungolás - ilyen volt a jó öreg magyar Csepel teherautó például, amiből néhány darab a mai napig fut még: akkoriban kicsit masszívabb járgányokat raktak össze mint manapság). Aki emlékszik még a 60-as évek HippiVan-jére, a Volkswagen Transporter 1-esre, az talán nem lepődik meg hogy ezek a buszok is meglehetősen erőtlenek, a motor igencsak alul van tervezve, a legkisebb emelkedőn majd meghal az erőmű - úgy kell elképzelni, hogy a Petőfi-hídon legfeljebb kettesben tudnának ezek a buszok felvánszorogni. Bizonyos kezelőszervek teljesen ad-hoc módon vannak elhelyezve, van hogy a duda a sebváltón van, és hasonló ergonómikus nyalánkságok - olyat is láttam hogy az ajtónyitó kapcsolóhoz feszt a kormánykerék küllői között kell átnyúlkálni, gondolom nem buszsofőr volt aki odatervezte. A székek helyenként Hófehérke hét törpéjére vannak szabva, a fejemet meg szokás szerint be-beverem a plafonba a 190 centis magasságommal.

Azért mágneskártyás bérletrendszer meg bekamerázott hátsóajtó az van! 

 

Hüvelyk Matyinak is van helye 

2.2. Taxi
Az egyik leghasználhatóbb közlekedési forma, gyors, olcsó, tiszta, fair (értsd: nem akarnak átvágni). Ami elsőre feltűnik az az, hogy valami ismeretlen okból kifolyólag majd minden taxi egy türkizkék Volkswagen Santana (életemben nem hallottam erről a típusról), az a néhány meg ami nem, vagy hasonlóan türkizkék Citroën BX vagy VW Jetta. Nem mai gyerek egyik sem, bár a városban látni új Santana-kat is, a taxik kivétel nélkül legalább eggyel korábbi generációból valóak. Ennek ellenére jó kondiban vannak, nem láttam sem haldokló sem szétrozsdált példányt, pedig volt amelyikben 460.000 km volt, meg mondjuk olyan is amiben ki volt kötve az óra. :)

Kisebb érdekességek amik feltűntek:

• sok a női sofőr, buszokon is
• a mi taxinkban is nő volt, pedig a fotón még férfinak néz ki - ilyen jó a plasztikai-sebész képzés Kínában?
• Kunmingban az aktuális fuvardíjhoz valami helyi rendelet miatt mindig hozzácsapnak 1 Yuant ("Kunming Fuel Surcharge")
• a vezető és az anyósülés között elhúzható rács van, de nappal nem nagyon használják, éjjel több taxin láttam behúzva - van ahol a hátsó ülések is el vannak választva plexivel a vezetőtől
• rendes frankó régimódi lecsapható taxiórák vannak
• az óra 8 Yuanról indul (ami $1), és nagyon kellemes tarifákal lehet közlekedni, mindig korrektül adnak vissza

Egy szó mint száz, nem kell kétszer meggondolni hogy leintsen-e az ember egy taxit, egyik legjobb és legmegbízhatóbb közlekedési formának tűnik és egyáltalán nem drága.

2.3. Gyalog
Egy dolgot érdemes itt röviden megemlíteni: A városban a legtöbb robogó villanyüzemű, ennek két nagy előnye van, miszerint nem büdösek és nincs hangjuk. Ez utóbbi viszont kifejezetten szívás gyalogosként, ti. hangtalanul mögédosonnak és átmennek a lábfejeden/lelöknek a járdáról/átmennek a lábfejeden és azzal a lendülettel le is löknek a járdáról ha már éppen arra járnak.

3. Általános városkép
Szösszenetek, hogy spóroljunk a gépeléssel:

• szokás hogy a boltok előtt kinn áll 1-1 ember és valamiért vég nélkül tapsol - valszeg fizetik ezért valamilyen formában, aki csak tapsra vár a vásárláshoz annak itt nincs mentség
• Vietnámmal ellentétben nem próbáltak meg berángatni, de közben már mesélte pár külföldi hogy máshol lesz ez még így se
• az egyetemi rész kifejezetten jópofa, csomó kajálda, színvonalas üzletek, akár otthon
• több kereszteződésben akkora fényreklámok vannak hogy majd kiverik az ember szemét
• kisebb utcákban lépten-nyomon kis szerencsejátékos bűnbarlangokba botlik az ember, de sok helyen (főleg parkokban) a szabadban is játszanak az emberek

Mindent összevetve ha egyszer csak lepotyognának a kínai feliratok meg végigsöpörne egy szemkiegyenesítő vírus a lakosságon, senki meg nem mondaná hogy nem egy európai nagyvárosban flangál az ember. Ami igaz az igaz, egészen otthon éreztük magunkat.

Szabadtéri mahjong-parti - a fiatalok gondolom isznak helyette

 

Yunnan Egyetem környéki kis utca, nagyon hangulatos

 

Hol is láttam ekkora fényeket? Ja, Londonban!

4. Látványosságok
Kunmingban igazából valami sok néznivaló nincs, ahhoz is általában ki kell buszozni a városból.

4.1. Stone Forest
Elmentünk az ún. Kőerdőbe, ami egy nagy halom jól kinéző mészkő, mondjuk tényleg jól néz ki de bele lehet nyúlni kellemesen a pénztárcába: beugró 140 Yuan. A képek magukért beszélnek, célszerű a nagyobb utakról leslattyogni mert valami okból kifolyólag a kínaiak meg a koreaiak nem érzik jól magukat ha nem ezren vannak egy helyen, így az élmény teljesen digitális - amint lekeveredik az ember a mellékjáratokra, a nyomorgás helyett hirtelen egy teremtett lélekkel sem találkozik, csak 1-1 külföldi téved szembe, meg néha egy 30-50 fős vágottszemű csoport - ezeket egy nagy levegővel el kell engedni aztán megint csend lesz.

 

Képet ide külön nem teszek fel, van épp elég az esnips-en.

4.2. Kunming
A városban is van 1-2 megnézhető dolog, a legjobbak:

A Yunnan egyetem környéke
Itt igazi diákélet zajlik, egymásra zsúfolt színvonalas kis üzletek, kajáldák, könyvesbolt, satöbbi - a közelében van egy nagy tó is ahol szombatonként egy English Corner üzemel, ide lehet menni traccsolni akinek van kedve. Roppant jó hangulata van a környéknek, aki Kunmingba téved annak tudom javasolni hogy itt kezdjen, mert sok infóhoz lehet jutni a városról. Kép már van róla feljebb.

Ezeréves Pagoda
Viszonylag sűrűn látogatott imahely, Gergőével egybehangzó véleményem szerint a legjobbak a hidat szegélyező kis durci kőszörnyecskék. :) A kép csak részlet, ennél jóval nagyobb a hely.

Virág- és madárpiac
Na ennek a nevével ellentétben semmi köze a madarakhoz meg a virágokhoz, viszont lehet venni aranyhalat akváriummal, fake svájci tisztibicskát, meg a Jóisten tudja még micsodákat, egy teljesen hétköznapi szűk utcás piacról beszélünk. Amiért érdemes mégis elnézni ide, az az eredeti kunmingi épületek látványa - öreg faházak egyre-másra, sok helyen fűtetővel, dülöngélő falakkal, csálé ablakokkal. Valahogy így nézhetett ki Yunnan akárcsak 10-15 évvel ezelőtt.

No szerintem ízelítőnek egyelőre ez is megteszi, mondhatni meg tudom unni a gépelést én is.

 

Esti rutin 

És hogy azért lássátok hogy nem csak az időt verjük el vég nélkül itt Kínában, íme egy kép amin lázasan dolgozunk a napi élmények rendszerbe szedésén és mellesleg próbálunk némi kínai írásismeretet magunkba verni hogy meg ne egyenek augusztus végéig:

Azért ne sírjatok, volt mellé egész jó sör! :) A kínai írásról egyébként tervezek még írni egyet-mást, de majd meglátjuk hogyan állok kedvvel meg idővel, lehet hogy érdekesebb témák beelőznek majd és magatoknak kell utánaolvasni ha esetleg érdekelne a dolog. Ebben az esetben természetesen tagadni fogom hogy bármi közöm lenne az ügyhöz, a diszk meg különben is 5 másodperc múlva megsemmisíti önmagát - viszlát Jim! :)

SP

Lijiang, 2006-07-22

 

Lijiangtól, mindössze 75 km-re fekszik a festői szépségű Tigrisugrató szurdok. Itt töltöttünk el 3 napot.

 

 

 

1. Odajutás

 

A szurdoknak - mitadisten - két vége van. Mindkét végén lehet kezdeni a túrát. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a nyugati végére (Qiaotou) félóránként mennek buszok Lijiangból, míg a keleti végére (Daju) napi egy busz van oda és egy vissza. Mi az előbbit választottuk, márcsak azért is, mert reggel szeretünk lustálkodni és a keleti végéhez induló buszt esélyünk sem volt elérni kora reggel. :)

 

A buszok a távolsági buszállomásról indulnak mindkét helyre (Lijiangból). Meglepetésünkre a pénztárnál teljesen jól beszéltek angolul, így a jegyvásárlás könnyedén ment. A jegy fejenként 26 yuanba került. Azt mondták az út 2 óra lesz, ez persze lett majdnem négy. Az előző bejegyzésben szereplő kerékcserés képek is ezen az úton készültek.

A busz végállomása Margó Tigris Kávézójánál van. Itt van a jegyiroda is, mert persze a szurdokba jegyet kell venni, és állítólag vannak ellenőrző posztok is felállítva az úton. (Naná, hogy mi egyet sem találtunk!  :)  ) A jegy egyébként 50 yuan fejenként.

 

Margó egy Ausztráliából 9 éve idekerült, kissé őrült hegyimanó, aki ugyanakkor nagyon készséges és segítőkész. A buszról leszálló turistáknak ingyen térképeket oszt (kézzel rajzolt, de teljesen használható), elmondja hol mire kell figyelni, stb. Ugyancsak ott lehet hagyni nála a nagy csomagokat jelképes 6 yuanéret. Van kaja, pia és szállás is nála, ha meg akar pihenni az ember. Érdemes egyébként odafigyelni a mamira, mert igen hasznos infókat mond el. Pl. hol merre megy a rendes ösvény, melyik kereszteződésben mire kell figyelni ill. hogy számítsunk arra, hogy mindenféle helyi figura fog minket akár órákon át is követni öszvérekkel, kínálkozva, hogy szívesen viszik a zsákjainkat stb.

 

A szurdokban két út megy. A felső és az alsó út. Az alsó út ma már egy majdnem teljes hosszában aszfaltozott út, nem túl izgi, bár igazi szurdokélményt nyújt.

 

Mi a felső utat választottuk, ami klasszikus trekking ösvény a mai napig.

 

2. Első nap

 

Margó kávézójából a térképpel a zsebünkbe és banánból feltankolva indultunk el. A 194 -es km kőnél, a suli után, ahogy mondta balra fordultunk. Az út monotonan emelkedett. Kis idő múlva megjelentek az első öszvéresek is, de ezek az első próbálkozók viszonylag hamar lekoptak. A Sunrise GH nál jobbra fordultunk, minek következtében egy kukoricásban kötöttünk ki. Nem mondanám, hogy eltévedtünk, mert az egész hegyoldalt nagyon jól be lehetett látni, csupán a rosszabik megoldást választottuk. A kukoricás nem is lenne probléma, de itt teraszos földművelést folytatnak, ami némileg megnehezíti az átjutást. :)

 

Ezután összeverődtünk egy finn párral és egy Kanadába számazott kínai sráccal és a barátnőjével. A nap hátralevő részében velük tartottunk. Vagy inkább ők tartottak velünk. :) Az ösvény folyamatosan emelkedett és volt egy szakasz amit 24 kanyarnak hívnak és egy masszív emelkedő, 2660 méterre vezet fel. Ezen a csúcson van egy nagyszerű kilátópont, ahol egy kis kínai pénzt szed, ha fényképezni is akarsz. Jobb a békesség alapon mi is kifizettük neki a 8 yuant, amit kért.

 

Ezután a csúcs után gyakorlatilag semmi emelkedő nem volt, kényelmesen folytattuk az utunkat a Tea horse GH-ig, ahol mi letáboroztunk. A többiek úgy döntöttek, hogy tovább mennek.

 

A vendégház teljesen jó volt. A kétágyas szoba 40 yuanba került, volt meleg víz, és a mosás ingyen volt. Az egyetlen mokás dolog az volt, hogy az 5 szoba közül csak kettőnek lehett becsukni az ajtaját az elvetemedett faszerkezet miatt. Mi még időben érkeztünk. :)

 

3. Második nap

 

Reggel 8 fele keltünk, és igencsak sikerült eltölteni az időt, így csak nem sokkal dél előtt indultunk. Nem volt nagy táv előttünk és szintezni sem kellett a térkép alapján, szóval nem aggodalmaskodtunk. Az idő nagyon jóra fordult, hétágra sütött a nap. Rengeteget fotóztunk útközben, így lassan haladtunk.

 

Két óra elteltével elértük a Halfway GH-t, itt ittunk egy frissítő italt, otthagytuk a névjegykártyánkat a falon, majd folytattuk az utunkat.

 

Nemsokára elértünk egy vízeséshez, ahol csaptunk egy jóleső fürdőzést. :) Jó móka volt...

 

 

 

Tina GH-ánál érdemes elidőzni, mert itt két szurdok találkozik. Impozáns látvány. 

 

 

 

Utána kényelmes sétával leballagtunk a Walnut Gardenbe, ami a szurdoknak már a keleti vége. Itt Sean Sprig GH-ában aludtunk. Ez a Sean valamiféle élő legenda itt, állítólag ő jelölte ki annak idején a túra útvonalát és jelenleg is vezetőként dolgozik a szurdokban. Ugyanakkor a vendégház egy pöttyet csalódás volt. Nem estünk hasra a kilátástól sem és a szobánkhoz pl. csak egy kulcs volt, ami a helyieknél volt, ezért ha be akartunk menni, akkor nekik kellett szólni, hogy nyissák ki az ajtót. Érdekes volt ugyanakkor, hogy saját marihuána farmjuk volt és ez a menün is szerepelt. Akár enni, akár elszívni is árulnak zöldet.  :)

 

 

A két ágyas szoba 30 yuan volt, de pl. a mosást a mosott ruha típusa és darabszáma alapján számolják fel. Ez azért egy kicsit nonszensz.

 

4. Harmadik nap

 

Az eredeti terv az volt, hogy délelőtt megmásszuk a közeli csúcsot, de helyette inkább henyéltünk. :) Tekintettel arra, hogy Dajuból csak egy busz van és most meg ráadásul nyári szünet is van, és nem is biztos, hogy felférünk inkább hívtunk egy taxit, ami visszavitt minket a Tigris Cafe-ba. Mindez 60 yuanunkba került. De mindenképpen megérte végigautózni az alsó úton. Nagyszerű fotókat lehet csinálni és egészen más képet fest a szurdok alulról, mint felülről.

 

 

 

5. Visszajutás

 

Qiatouból nem nagy kaland visszajutni Lijiangba. Minden fél órában van egy busz ami arrafele megy, csak ki kell állni a sarokra és le kell inteni egyet. Az ár 20 yuan. Nekünk még csak le se kellett inteni, megállt magától egy sleeper busz és ajánlották is rögtön, hogy elvisznek minket 30-ért, naná hogy 20 lett a vége. :)

 

6. A szurdok jövője

 

A kínai kormány úgy döntött, hogy az országnak nagyobb szüksége van energiára, mint erre a természeti kincsre. Ezért már meg is kezdték az előkészületeit annak a gátnak, ami ténylegesen 2008-ban kezd el épülni és aminek segítségével a szurdok fel lesz töltve vízzel. A helyiek nem sokat tudnak a tervekről, és ezért tenni is csak keveset tudnak. Ami nekik maradt az a meglepődés és döbbenet szabadsága, amikor majd jön a sarlós kalapácsos autó és kipakolják őket a házaikból. :(

Érdekes honlap a szurdokról: http://www.tigerleapinggorge.com/

 

------
Gergő

 

 

A most következő bejegyzés egyik kézzel írott jegyzetem átirata, így jónéhány nappal ezelőttről datálódik - több érdekes vonatkozása is van azonban az aznap esti agymenésemnek, így végül érdemesnek találtam arra hogy itt a blogon is publikálásra kerüljön. Kellemes szórakozást hozzá!

---------------------------------
Dali, 2006.07.17.

 

A mai nap fénypontja: megpróbáltunk Gergőnek torokfertőtlenítő tablettát venni. Valami izé nőtt a nyelvére, ami midig úgy hajlandó csak eltűnni hogy közben ráhúzódik a torkára, majd onnan néhány nap után szépen visszavándorol a nyelvére - ezt a kis csikicsuki játékot játsszák már egy ideje, Gergő és a háziállata. Ideje lépni valamit.

 

Ahogyan sejtettük, a gyógyszerész hsziao-csiék (kisasszonyok) nem sokat tudnak angolul (értsd: zéró), úgyhogy megfogtuk a dolog egyszerű végét és elkezdtünk közismert gyógyszerneveket szajkózni:

 

Gergő: "Strepsils. STREPSILS! ... Strepsils? ... Oké, no Strepsils. Mebucain? ME-BU-CA-IN!! ..." (Papi már emlegette az öreg Hofit a minap, nahát aki ismeri az életművet annak nem kell magyarázni: "ÁSVÁNYVíZ! Nem érted? ÁS-VÁNY-VíZ!")

 

Gergő felsorolt még néhány ismertebb márkát (biztosan sokat fájhat otthon a torka), de gyógyszer helyett csak nagy bociszemeket kaptunk az erőlködésünkért.

 

Gergő:"Szerintem csak nem érti!"

 

Na ebben speciell igaza lehet. Elkezdtük végignézni a pultokat, hátha van nekik valami otthoni drog csak esetleg máshogy hívják, de sehol egy ismerős csomagolás, csak a megszokott kínai ákombákomok ásítanak vissza ránk a dobozokról. Némelyik mintha vigyorogna is, esküszöm.

Épp elegünk lett a vadászatból, mikor a gyógyszerész kisasszonynak hirtelen valami nem várt isteni szikra gyúlt a szemében és elővett a fiókból egy angol-kínai orvosi szótárat, amiben persze majdnem minden kórság latinul van benne, de hát egy próbát azért megér, hátha lesz végül valami szopogatható a kezünkben. Nekiálltunk kiszemezgetni a lényeget:

 

"tabletta" + "szopogatni" + "fertőtlenítő" + "torok"

 

Az eredménnyel roppant elégedettek voltunk, innen már nem lehet félreérteni. Elé tártuk a művünket, eredmény: eggyel nagyobb bociszemek. Hiába, a kudarcot szokni kell. Node nem olyan fából faragtak minket hogy Vietnámmal meg Kambodzsával a hátunk mögött ennyi után feladjuk, meg én aztán egyszer már egy teljes mondatot is leírtam kínaiul (és látta Isten hogy ez jó), ördög és pokol, csak nem futamodunk meg ilyen csúfosan, gyaur kutyák módjára! A Los Angeles Lakers sem vonul le a pályáról ha épp vesztésre áll, hanem időt kér. Kértem én is 5 perc tanácskozási szünetet (mivel értékelésem szerint épp vesztésre álltunk), és nekiálltam egy fecnire kínai ákombákomokat gyártani, emígyen ni:

 

消毒的 (fertőtlenítő)
药片 (tabletta)
不咽 (nem lenyel)

 

Na ezt tartottuk a hsziao-csie orra alá, miközben Gergő a torkára mutogatott én meg krákogtam helyette. Na mit gondoltok?
Az hát. Bociszemek.

1-0 a gyógyszerész kiscsajnak, rajt-cél győzelem. Megköszöntük (a semmit), aztán usgyi.

 

A következő drogériába betérve érdekes módon ugyanerre az operettre egy esélyesnek kinéző terméket ajánlottak, kis gyűrű alakú izék, olyasmi mint amilyen alakúra a kukoricapelyhet extrudálják néha amit az ember a reggeli müzlijébe szór. Meg is vettük, holnapra kiderül hogy nem hashajtó-e mégis.

 

Hazafelé aztán szembejött mégegy drogéria, mi pedig úgy gondoltuk hogy (elvégre jól kondicionált minőségügyi mérnökök volnánk) csakcsak betérünk ide is egy "ellenmérésre", ugyan vajon ezek mit adnak ha nekik is ellejtjük a mi kis kacsatáncunkat - innen egy kis doboz mentolos ízű gyógynövényes cukorkával slattyogtunk ki, és a jóeső érzéssel hogy akkor azért valami baromi nagyot nem tévedhettünk. Ha aztán mégis hashajtó, akkor van még valahol egy teljes tekercs Leukoplast. Azt legalább ismerjük.

 

A történet mellékvágányához hozzátartozik, hogy a szállásunkon a szarda meglehetősen spártai: három lyuk katonás sorban, kb 80 centi magas falakkal elválasztva - efölött még guggolva is kilátszik az ember feje, gondolom hogy két hascsikarás között bátorítólag egymásra lehessen mosolyogni. Vagy a kínaiak udvarias fajta lévén itt ráznak kezet egymással reggelente, ugye a család meg a szociális kapcsolatok mindenek előtt (végül is felfoghatjuk úgy, hogy az étkezés, mint közösségi tevékenység társas élvezetét kiterjesztették annak minden anyagcserével kapcsolatos mellékágára). Ha a Leukoplast nem válna be, akkor Gergő a holnap délelőtt folyamán kezet rázhat az egész férfi személyzettel, vagy kihasználva a helyzetből adódó mentális védtelenségüket, kifejtheti nekik pl. a Tibet függetlenségéről alkotott politikai nézeteit, lássuk csak meg milyen hasgörcsöket kap az átlag kínai ha a hazája ideológiai axiómáit kezdi a keretből kifeszegetni valami jöttment laovaj.

 

Én mindenesetre addig is feltöltöm a fényképezőm "AA size" akksijait, nehogy bárki is lemaradjon erről a tanulságosnak ígérkező interkulturális eszmecseréről. :) Meg bemasszírozom a vádlijaimat, hátha futás lesz a vége...

--------------------------------------------------------------------

Aftermath:

 

1. A gyógynövényes cukorkák finomak, én is mindig kuncsorgok egyet mikor Gergő előkotorja. Egyébként 16 Yuan.

2. Az extrudált kukoricapehely alakú cumót még ki sem próbáltuk! :)

3. A rötyin sikeresen elkerültünk mindenkit, így a társas szemgúvasztás meg seggtörlés még begyűjtetlen élményként szerepel a listában. Lehet hogy úgy is marad. Van egy jó képem egyébként a rötyiről, de szokás szerint itt sincs DVD olvasó, így csak utólag tudom majd bevágni - de tessék, itt egy kunmingi árnyékszék, hogy mégis értsétek miről beszélünk:

 

 

Családias, nem? 

 

SP

Lijiang, 2006-07-22

 

1. Snack

Mottó: "Mindegy mi csak frissen sült legyen!"

 

Kínában baromi népszerűek a frissensült saslik-szerű ételek. Mindenféle cuccot nyársra tűznek és a vásárló előtt szenen megsütik őket. A végén pedig jól megszórják erős paprika őrleménnyel! Finom nagyon. Darabja 1 yuan.

 

A tűzhely

 

A sütnivaló

 

 

2. Cross the bridge noodle soup

 

A leves története:

Egyszer réges-régen egy kínai figura egy szigeten tanult, egy tó közepén. A sziget egy nagyon nyugis hely volt, tehát ideális volt tanulásra, de mindentől nagyon messze volt. Minden alkalommal a felesége vitt neki az ebédet, de mire elért a szigetre a kaja mindig kihűlt. Egy napon, amikor egy bödön tyúkhúslevest vitt az urának, észrevette, hogy a leves forró maradt. A feleség végzet némi kutatást és arra jutott, hogy egy vékony olajréteg tartotta melegen a levest. Ettől kezdve, amikor felmelígetette a levest, mindig öntött rá egy kevés olajat és a többi főtt belevalót csak akkor rakta bele a levesbe, amikor a szigetre ért. Innen a leves neve: "cross the bridge noodle".

 

Tehát, ha az ember ilyen levest rendel, akkor kapni fog egy tál rotyogó tyúkhúslevest üresen és mindenféle (többnyire) előfőzött jóságot, amit bele kell hajigálni a forró levesbe. Ilyenek: nyers tojás (ami meg fog főni a levesben), főtt husi, zöldségek, tepertő, sonka, szalonna, és legvégül (bedobás sorrendjében is utoljára) rizstészta.

 

A fennt leírt a klasszikus változat. Manapság már mindenféle variációban kapható, pl. tenger gyümölcseivel stb.

 

Naggggyon finom. Ára 6 yuantol felfele.

 

 

 

 

 

 

 

-----

Gergő
 

Lijiang, 2006-07-22

 

A minap Lijiang újvárosában sétáltunk Internet kávézót keresve. Egy étterem előtt találtunk egy lavornyi kecskefejet és egyéb kecske alkatrészeket. Micsoda vendégcsalogatás! :)

 

 

 

 

------

Gergő

Lijiang, 2006-07-21

 

Tehát a határtól buszjegyünk volt Kunmming városáig. Ez tartogatott élmenyeket, mert ebben a buszban nem lehet ülni, csak feküdni. Ez nagy divat Kínában. Kiváncsian vártuk. :) Márcsak azért is, mert Papi mindenféle rosszat elmondott az utazás eme formájáról.

 

Ezek a buszok valószínűleg nem így jönnek ki a gyárból, ahogy vannak. Leginkább úgy tudnám elképzelni ezen buszok gyártását, hogy fog az ember egy normális buszt, abból kikapja az összes ülést és belerak heyette három sor emeletes vaságyat. A vaságyak szélessége nem lehet több 40 centinél. Bár nem mértük  le, de éppen csak el lehet férni rajta. Korlát rajta csak válmagasságban található, ami azért érdekes mert az emeleten a kanyarokban igen nagy a kilengés, és mivel az alvó ember igen nagy tehetelenséggel rendelkezik aminek hála, ha nem jól választotta meg az alvási pozitúrát, akkor igen hamar a földön találhatja magát. Ajánlható fekvési helyzetek: Stabil oldalfekvés (Soma módszer), vagy a tested bepréselése a két minimum korlát közé, hanyatfekve (Gergő módszer).

 

Mindenféle buszból lehet alvós buszt csinálni, erre élő példa a magyar legenda, az Ikarusz klasszikus "doboz" modelje. Ebből is csináltak alvós változatot Kínában. Lijiang és Kunming között közlekedik :)

 

Mindent összevetve én azt mondom, hogy ha az ember nem nagyon parázós, érdemesebb fenntre venni jegyet, mert az alsó szinten szerintem baromira zavaró, ahogy az emberek mászkálnak. Ugyanakkor elképzelhető, hogy van a buszon működő buszrádió, aminek a hangfalai a felső szinten elég közel vannak a delikvens füleihez. Márpedig - éppúgy mint Vietnamban - itt sem spórolnak a hangerővel. :)

 

Egy buszon 28 ember fér el. 

 

A buszon az ágyakon matracok vannak, a takaró és a párna alapfelszerelés. A lábrésznél egy kicsi polc van kialakítva a lábbelinek és a kézi motyónak. A poggyász általában az alsó ágyak alá kerül, bár a rendeltetésszrű helye a busz csomagtartójában lenne, de ott általában műtrágyát, cukorrépát, vasszelvényeket szállítanak, persze teljesen legálisan. :) Ennek a feketézésnek hála, a menetrend nem igazán van betartva.

 

Elvileg a jegyek helyre szólnak, de mi nem láttunk számokat, szóval, csak ledobtuk magunkat egy-egy ágyra. Aztán jöttek a helyiek, és közölték, hogy márpedig mi rossz helyen fekszünk ill. csak én, mert Soma valahogy ráérzett és a jó helyre feküdt. Hogy mi alapján jöttek rá a számozásra, azt a mai napig nem tudjuk. Aztán a vége az lett, hogy én is maradtam a helyemen, ők meg lefeküdtek az üres helyekre.

 

A határtól Kunmingig az út kb. 12,5 óráig tartott (menetrend szerint 9). Ez idő alatt a busz 3x robbant le. Először a sebváltó szart be. Mindenféle recsegő-ropogó hangokat adott ki, és nem volt hajlandó bevenni a fokozatokat. Ez nem lehetett új hibamód, mert egy fél óra alatt megbütykölték. Ezután volt egy kerékcserénk, meg még egy esemény, ami nem tudom mi volt pontosan, de nagyon szerelték ekkor is a buszt. :)

 

A kerékcsere egyébként teljesen normálisnak és gyakorinak tűnik itt, mert pl. pár napja is volt egy ilyen problémánk útban a Tigrisugrató szurdokba. Ilyenkor nincs para, mert rengeteg gumijavító műhely van az utak mentén

 

Egy kerékcsere képei (Lijiang - Tiger Leaping Gorge):

1. busz

 

2. megemel

 

3. leszed

 

4. pótkereket leszed

 

5. csavart meghúz segédeszközzel

 

 

Egy igényesebb alvósbusz. Normális kárpit, korlát középen, számozás egyértelmű... :)

 

------

Gergő

Kunming, 2006-07-15

 

Immáron Kínából jelentkezünk. Eltelt pár nap és nekünk ennünk kellett. Ez nem is olyan egyszerű, több okból kifolyólag:

• Semmi nincs kiírva angolul, de még az éttermekben sincs angol menü.
• Nagyon kevesen beszélnek angolul.

Megérkezésünkkor szemet szúrt, hogy van McDonalds a városban. Kerülendő a csalódásokat és persze keresve az otthoni ízeket betértünk az étterembe vacsizni.

Ezt láttuk:

 

 

 

Rendeltünk egy egy menüt a lehető legnagyobb méretben. Mindez került 20 RMB be. (Mintegy 500 Ft) Az íze pont olyan volt mint otthon. :)

 

Másnap már rászántuk magunkat, hogy betérjünk egy helyi kifőzdébe. Reggel volt gondoltunk eszünk egy levest. A menu persze kriksz-kraksz, na jó ebből elég, ráböktünk az elsőre: Ebből kettőt! Aztán vártunk. Mindenki jót mosolyog... Mit rendelhettünk. Levest! Méghozzá a jól megszokott "beef-noodle-soup"-ot. Pont mint Vietnamban. Csak finomabb...  :) Ára: 3 RMB.

 

Délután az utcát járva a következőre akadtunk: Dobostorta! :) Valőszínűleg semmi köze a mi dobostortánkhoz, de ki tudja. Fincsi!

 

 

 

Előző nap beszereztünk egy kínai társalgási kisokost. Nyilvánvaló volt, hogy ez lesz a legjobb barátunk a kínai utunk során. :) Este már ezzel a kezünkbe tértünk be egy helyre ahol a következő tábla fogadott:

 

 

 

Fasza! :) Kisokos elő. Melyik oszlop mi lehet? Talán együnk "dumplingot", gondoltam, majd mutatom is a könyvben a chefnek. Ő rázza a fejét, ilyen nincs. Van viszont "noodle soup" mondja, vagyis inkább mutogatja a könyvben. Na azt azért mégsem, az volt reggelire is. Folytattuk hát a menü kibogarászását. Egyszercsak odalépett hozzánk egy kínai csaj, aki gondolom látta a szerencsétlenkedésünket és meglepően jó angolsággal a segítségünkre sietett. Kiderült, hogy dumpling valóban nincs, van helyette viszont: Hundun, ami nem olyan, de nagyon hasonló. OK! Ilyet kérünk!

Ezt kaptuk:

 

 

 

Ez igazából amolyan húsostáska szerűség. Főtt darálthúst csomagolnak, natúr tésztába, majd kifőzik, és levében tálalják, némi zöldséggel (póréhagyma). Mint minden idáig, ez is sótlan volt és elbírt egy adag erős paprikát is. Ezután a kis korrekció után nagyon élvezetes volt. Ára: 3,5 RMB

 

Ma elhatároztuk, hogy kipróbálunk egy amolyan igazi kínai éttermet. Nem utcai kifőzdét, hanem rendes éttermet. A következő történt.

Találtunk egy autentikusnak tűnő éttermet. Bementünk. Elkértük a menüt. Angol menü itt sincs, angolul sem beszélnek, viszont minket nagyon mulatságosnak találnak. Kisokos elővesz majd, elkezdjük tanulmányozni a menüt:

"Ez a jel olyan ismerős, neked nem?
 Ez ugye a levest jelenti? - Aha..."

 

Azt azért hozzá kell tenni, hogy jónéhány kajáról volt fénykép a menüben, ami nagyban segített a választásban (a levesekről naná, hogy nem volt).

Mindeközben keleti módra ott állnak az asztalod mellett mint a szög, várva, hogy befejezd a menü tanulmányozását és ők felvehessék a rendelést. Ez így jól hangzik, de higgyétek el, baromira idegesítő egy idő után! Udvariasan elhessegettük őket. Aztán kevésbé udvariasan... :) Kihasználva azt a tulajdonságukat, amit leginkább "kamerafóbiának" tudnék nevezni. Ugyanis ha rájuk irányítod a fényképezőképedet, akkor mintha rémet látnának elszaladnak. (Szó szerint!)  :)

 

A végén rendeltünk kétféle levest véletlenszerűen választva. A pincércsajok a szokásos röhögcsélés és mutogatás közepette felvették a rendelést.

A leves utánra a képek alapján kértünk második fogást.

Ezt kaptuk:
1. Tojásleves uborkával

 

 

2. Leves rizstésztával, gombával, tarjával és némi zoldséggel

 

 

 

Mindkettő megahipernagy adag volt és sótlan. Ugyanakkor, különösen a második leves, nagyon finom volt. Arányoknak álljon itt egy kép a tálakról együtt. Valószínű ezen nevettek olyan jóízűen a pincérek: "Lökött Laovajok! Fogalmuk sincs mit rendelnek..." :)

 

 

Másodiknak én sültcsirkét rendeltem erőspaprikával és póréhagymával meg persze az elmaradhatatlan proli-rizst. Nagyon finom volt.

 

 

Soma egy jól kinéző valamit választott szintén, amit leginkább egy sült tojáshab-pudingként lehetne leírni. Rettenetes volt, egy-egy kanállal ettünk belőle, aztán hagytuk a fenébe az egészet.

 

 

Mindenért együtt 48 RMB-t fizettünk.

 

---------

Gergő

 

吃了吗？ 

 

Ahogy láthatjátok, megjöttünk Kínába. A fenti ákombákomok egy gyakori köszönési formulát jelképeznek azoknál, akiknél fel van telepítve a Chinese Simplified betűkészlet - akiknél nem, azoknál valszeg néhány üres kockát. (A köszönés egyébként szó szerint annyit tesz mint "Ettél már?", és ha nem ettél egy hete akkor is azt kell rá mondani két hascsikarós gornyadozás között hogy persze, köszönöd szépen.)

 

Mielőtt Papi dezertált volna, alaposan felkészített minket hogy mire kell itt Kínában számítanunk, még magyar emberek itteni élményeiből íródott könyvet is feldolgoztunk vietnámi utazásaink során - ennek eredményeképpen mindenre felkészülten szálltunk be Vietnámban a buszba, hogy bizony ez még semmi sem volt, majd Kínában megtanulunk kesztyűbe dudálódni. Előre csengett füleinkbe a sokezer hellólaovaj, amivel a Kínaiak folyamatosan megkínálnak majd minden utcasarkon, mert annyira örülnek hogy külföldieket látnak. (Szó szerint a lao-vaj külföldit jelent Kínaiul.)

 

A határt Sapából pikkpakk elértük, a vietnámi oldalon kilépésnél a szokásos pöcsölés fogadott, mindent 3x megnézni, 5 perc pötyögés a számítógépen aztán mehetünk is. Átsétalunk a határfolyó hídján, még be sem érünk az épületbe, már megállít két egyenruhás nő hogy mutassuk a pásszportot, átadjuk, naaagy kerek szemekkel méregetik - az 100% hogy erre a magyar nem mindennapi vendég. Aztán visszkapjuk, felsóhaj, proceed.

 

 

 

Bemegyünk az épületbe, 1 db emberke áll a passzportkontrollnál, illedelmesen megállunk az "itt várj" vonalon mögötte ahogyan illik. Egyszer csak hangos trappolással betopog egy középkorú nő, és mintha ott sem lennénk (pedi kétszer akkorának látszunk hátizsákkal), beelőz és odaáll közvetlenül a feldolgozás alatt álló kolléga mögé - ezen meg sem lepődünk nagyon, ahogy Gergő már említette a sorbanállás itt valószínűleg fizikai fájdalmat okoz a helyieknek és ezért feltétlenül kerülik ahol csak lehet. Amin viszont meglepődtem, a kínai őr megfelelő hangerővel rászólt a banyára, majd mikor az elkezdett feleselni, fizikailag visszatuszkolta mögénk - lehet hogy egy "rendszerető" országba jöttünk? Nocsak.

 

Aztán felszabadul a pult, Gergő megy elsőnek. Magyar útlevél kínai határon való ellenőrzésének leírása dióhéjban:

• vízjelek alapos ellenőrzése MINDEN LAPON, fény felé fordítva szabad szemmel
• hologram tisztes nagyítóval való hosszas méregetése, mintha valami Mona Lisa másolat lenne és dönteni kéne hogy akkor most végülis mosolyog-e vagy sem
• 5 perc pöcsölés a számítógépen, infócsík lehúzása 3x
• tapasztaltabb felettes előcsődítése az irodából hogy vessen már ide egy pillantást, milyen útlevél már ez (ekkor a közben mögöttünk tetemesen gyűlő tömegből élelmesebb verébfajzatok bukkannak elő, és rajtunk átgázolva a felbukkant új munkaerő orra alá dugják a papírjaikat széles vigyorral - emez többszöri felszólítással visszaküldi őket a hordába, ahol egy darabig még szélesen mosolyognak mintha nem is maradtak volna hoppon)
• tapasztalt felettes laponként ellenőrzi a vízjelet természetes fénynél
• tapasztalt felettes minden lapot megnéz UV fény alatt, hogy ami kell az fluoreszkál-e, különös figyelemmel a külföldi vízumokra
• útlevél visszaadása, hogy rendben, majd fél perc múlva újra elvétele irodába vitel céljából
• útlevél irodába vitele, számunkra ismeretlen történések hosszú percekig
• előbújás, útlevél fény felé tartva történő lapozgatása
• átnyújtás, mosoly, viszontlátásra

Az egész egy főre bő fél óra, és velem ugyanúgy megismétlik mintha Gergő nem is ott és akkor, előttem egy perccel lépett volna át a határon, hanem valahol egy másik téridő-dimenzióban, így sajnos továbbra sem áll módjukban ismerni a magyar útlevelet. Mire végetér a hercehurca mögöttünk a siserehad kilóg az ajtón az épületből - sornak persze még csak nyoma sincs, a rendelkezésre álló teret kitöltik mint egy legelésző tehéncsorda. Villanypásztor kéne nekik, különben soha nem tanulják meg (a vigyorgó pofátlanok viszont legalább már nem vigyorognak).

 

Nosza ki az épületből, vietnámi vezetőnk leírása alapján 20 méter balra, aztán vagy 40 egyenesen a buszállomásig. 20 métert leszámoljuk, fordulunk rá az irányra, ebben a pillanatban balról jön egy méteres HELLÓLAOVAJ - na, ha ez lesz akkor tényleg kinyílik a bicska a zsebünkben... A buszállomáson aztán egy retek kis helyi ügyintéző mindenáron le akart húzni minket, modván hogy fizetnünk kell a csomagjaink miatt - egyértelműen hazudott, ezt több forrásból is tudtuk, sőt még neki is állt fenyegetőzni meg lökdösődni mikor látta hogy nem fogunk fizetni. Közel álltunk hozzá hogy megverjük mert nagyon kihozott mindkettőnket a béketűrésből (tetejébe tipikus kínaihoz méltóan jóval kisebb volt nálunk), de aztán lekászálódott mi meg elindultunk - még láttam ahogy bosszúsan köpköd a placcon utánunk. Volt ott egy svéd pár, akiknek nem volt előre megvéve a jegyük, őket viszont nem hagyta jegyet venni - mindenáron $45-ért akart nekik 2 ülőhelyet szerezni a köv buszra, amikor 2 fekvőjegy összesen $28 - alternatívaként nagylelkűen felkínálta nekik hogy maradhatnak éjjelre a haverja hotelében és másnap valamivel olcsóbban megkapják - svédjeink persze elküldték anyjába, a buszról viszont lemaradtak, pedig érdekelt volna a sztori vége. Nemegyszer olvastuk az azsia.net-en, hogy ha valami kínai nagyon segíteni akar akkor kezdjünk gyanakodni - hát nem cáfolt rá ez a kopasz sügér. (A buszállomáson tudtuk meg azt is, hogy a határon elveszik a Lonely Planet-et ha megtalálják, mert állítólag politikailag nem korrekt - én szerencsére kézben egy szatyorban vittem át és nem tűnt fel senkinek, gondolom jobb móka volt az útlevél - elvenni egyébként nem sok értelme van mert az országban fillérekért lehet venni jó minőségű fénymásolt kalózpéldányokat, amik ugyanúgy tökéletesen megfelelnek a célnak - max a belső feketepiacot tudja ez a policy tovább gerjeszteni.)

 

Egy szó mint száz, nem indult valami jól ez az egész Kína. A mögöttünk álló három napban viszont kellemesen csalódtunk szinte mindenben - az emberek kedvesek, nem cseszegetnek minden utcasarkon hogy helomotobáj, a piacon nem vertek át, a kaják finomak (pedig csak találomra tudunk választani mert fingunk nincs mit jelentenek a krikszkraxok :) és hellólaovajból is csak egyet kaptunk mióta elhagytuk a határvárost. A közlekedés egy nagyságrenddel szervezettebb mint Vietnámban, a taxisok szintén nem próbáltak lehúzni, SIM-kártyát meg tizedannyi ügyintézéssel kaptunk mint otthon, úgy látszik a bürokrácia sem mindenhol olyan vészes - nem kellett pl kibelépős papírt tölteni a határnál, Vietnámmal szemben megelégszenek az útlevéllel.

 

Kunming mint város egyöntetű véleményünk szerint határozottan szerethető hely, de erről részletekben még úgyis beszámolunk!

 

再见。

 

SP