Megatrip 2006 Vietnam-Kambodzsa-Kina

Kirándulás a Yen Tu-ra (egy szent hegy, közel Ha Long Cityhez)

Miután visszaérkeztünk Ha Long öböl-beli kirándulásunkról, találkoztunk Papi egy itt élő ismerősével, aki azt javasolta, hogy a hétvégén menjünk el megmászni a közeli szent hegyet, a Yen Tut.

Mindösszesen 1068 méter magas, ami még a számottevő meleg ellenére sem ígérkezett nagy kihívásnak. Mindenestere jó kis bemelegítésnek tűnt a Fansipan előtt (Vietnam legmagasabb hegye, valami 3143m (?) magas).

Történt hát, hogy reggel találkoztunk a buszállomáson, megvettük 20000-ért a jegyet és nekivágtunk az 1 órás útnak. Hátra ültünk, mert a vietnami kisbuszokban ott fér el leginkább a "nyugati" ember.

Az egész akkor lett gyanús, amikor az aszfaltozott útról letértünk egy földútra és nemhogy csak letértünk, hanem folytattuk is rajta az utunkat. Elértünk egy készülő autópálya (?), készülő díjbeszedő kapujához (?), ahol megálltunk és a kalauzunk lepattant a buszról és beszaladt egy épületbe. Pár perc múlva arra lettünk figyelmesek, hogy vadul dörömböl az ablakunkon és hadonászik, hogy tűnjünk el a hátsó ülésekről. Ezt nem igazán tudtuk mire vélni csak akkor, amikor kihoztak egy ipari klímát, kültéri és beltéri egységgel és azokat elkezdték begyömöszölni a hátsó ablakokon, a mi helyünkre. Ezzel a huszárvágással el is foglaltak vagy 8 helyet az egyébként sem nagy kisbuszban (kb 20 ember fér el benne normálisan, de ha figyelembe vesszük a szokásos vietnámi  kompressziós rátát (Soma után szabadon) akkor 25-28 ember is). Miután sikerült nekik mindent begyömöszölni folytattuk az utunkat. Már nyilvánvaló volt, hogy az 1 óra menetidő csak információs célból van megadva. :)

A buszról leszálva egy elágazásban találtuk magunkat, ahonnan egy út ment be a hegyek felé. Vietnami ismerősünk állítása szerint innen még 15 km, amit motortaxival teszünk meg, ami azért érintett minket rosszul, mert ezek a csirkefogók egyébként is pofátlanok, pláne a "nyugatiakkal". Ráadásul alkudozni esélyünk sem volt, tekintettel arra, hogy nem kínálkozott alternatív eljutási lehetoség a hegy aljához. Lecsengettük hát a fejenként 35000 dongot, a normális ár kétszeresét. Rossz volt belegondolni, hogy ez visszafele is ugyanennyi lesz... Hálistennek hármunk közül, csak Somának és Papinak kellett ezekkel a xeomokkal jönni, mert a vietnami csaj mocival volt és volt még egy hely mögötte. Miután én voltam a legkisebb és ő parázott az útviszonyok miatt, engem választott.

Útközben megálltunk egy buddhista kolostornál, ahol eltöltöttünk egy órát majd indultunk tovább a hegyünk felé.

Az idő hál`istennek borult volt így nem főttünk meg a saját levünkben és a mászás is könnyebbnek ígérkezett...

Kifizettük a belépőt (!) a hegyre (micsoda egy nonszensz, nem?) és elindultunk felfele. Papi már az elején jelezte, hogy sok lépcsőre kell számítani és ez bizony be is igazolódott. A hegy aljától a hegy tetejéig lépcső vezet. Ez 1000 méter szintkülönbség. Soma fejszámolása alapján legalább 3000 lépcső. Megerőltető...

A vietnámi barátunk immár negyedjére másszta meg a hegyet, és már csak egyszer kell teljesítenie, ahhoz hogy közelebb kerüljön Buddhához vagy mi a fene... De legalábbis nagy szerencséje lesz (állítólag).

Egy szónak is száz a vége, mintegy 4 óra alatt fel is értünk a hegy tetejére. Innen biztos csodálatos a panoráma, mi mindenesetre nem láttunk semmit a párától.

A tetőn van egy kis oltár ahol lehet füstölőt gyújtani, meg mantrázni stb. Mi nekifogtunk kajálni, és rögtön le is lettünk tolva, hogy mi a szentéllyel egy magasságban akarunk enni. Lejjebb cammogtunk...

A kaja banánlevélbe csomagolt rizs volt, tört pörkölt mogyoróval. Igen finom és tápláló étek. Állítólag ezt ettéka helyiek a nagy éhínségek idején.

Gyorsan telt az idő és tekintettel arra, hogy Vietnamban gyorsan sötétedik el is indultunk lefelé. Útközben az eső is elkezdett szemetelni, ezért még jobban szaporáztuk a lépteinket, mert a hegy alsó szakaszán üzemelő lanovka esőben nem üzemel, mert félnek, hogy belecsap a villám... Nem csapott, leértünk.

Vissza motor, buszra várás. Az első buszra, amit sikerült leintenünk nem fértünk fel. A másodikra már igen. Ezen történt az emlékezetes vitatkozás a jegyes gyerekkel, aki 100 ezret kért 60 ezer helyett, de csak 50 ezret kapott. :)

Másnap meg persze az izomláz... :) Mi lesz velünk a Fansipanon?

A mesében valahogy úgy indulna a sztori, hogy "a király egy szép nyári napon magához hívatta három fiát, és így szólt hozzájuk:

- Fiaim, aki legolcsóbban tud Saigonban ujjatlan trikót venni, annak adom fele királyságomat!"

Nosza elmentünk shoppolni, hátha leakad valamelyikünknek egy fél Kambodzsa. (Vietnám nem, mert az ugye az egyéb államformák rendjébe tartozik.) Kulcsszavak és magyarázataik:

"ujjatlan trikó": Messze a legjobb viselet itt Délkelet-Ázsiában, ezt már indulás előtt is sejtettük, de nem éreztük át akkor még a különbséget - nekem nem is volt trikóm otton így nem hoztam magammal. Gergő viszont szemmel láthatóan megkönnyebbült mindig mikor pólóról átváltott trikóra, és nekem is tele volt már a tököm hogy minden nap csuromra izzadom a pólóimat, így hát elhatároztam hogy veszek ujjatlan trikót. Eddigi legjobb dötésemnek bizonyult mióta úton vagyunk, a mosásigény megfeleződött, a komfortfíling megduplázódott - ha most jönnék, csak 2 trikót hoznék meg max egy pólót vész esetére. Azt az egyet is itt venném.

"Saigonban": Nem elhanyagolandó körülmény, mert Papi és én kb úgy viszonyulunk méretben a bennszülöttekhez mint Kincsem a mongol préri négylábú szőrös kis pornyelőihez - jó nagy lovak vagyunk, normál kisvárosban esélytelen hogy bármit is méretben tudjunk vásárolni. Saigonban szerencsére gondolnak az ekkora barmokra is.

"legolcsóbban": Ezt azt hiszem nem kell túlmagyarázni. Viszont hogyan lesz itt valami olcsó?

Rutin Mari néni a tokodi piacon erre azt mondaná, hogy "hát le kell alkudni", mi sem természetesebb ennél. Említettem már, hogy itt Délkelet-Ázsiában minden europoid szabad szemmel felismerhető túristának számít, ami a piacon egy 2-4-szeres szorzóval ér fel az induló ár kalkulálásánál a helyi vásárlóerőhöz képest. A béna kofákon remekül megfigyelhető amint a "how much?" kérdésre kb egy másodpercre felakad a szemük a plafonra, miközben kb a következő zajlik a fejükben:

"Ezt a trikót 20.000 Dong-ért szereztem, plusz szállítottam, az mondjuk 30.000, legalább 20.000-et akarok rajta keresni, az 50.000. De ennek itten előttem nem elég ferde a szeme, biztos amerikai kém! Tehát akkor sok pénze van, akkor az annyimint..... (szemek itt a plafonon) .... "

- Handert end tventi tauzend plíz! (ártatlan nyájas mosoly)

Ennek hatására a mi fejünkben mindenféle plafonnézés nélkül a következő zajlik le:

"Egy nagy lóf...t!"

És ezzel indul az alku. Fintorogsz nagyokat, osztasz kettővel, "naaaa, for disz? nonono, maximum szikszti tauzend, stbstb." innen mondjuk 70 körül általában el lehet vinni az árut, annak biztos tudatában hogy így is jól át vagy vele b...va. Dehát így is meglepően olcsó volt, neked is jó, nekik meg főleg. Az én trikóm úgy cserélt gazdát, hogy azt mondta rá a csaj hogy 95.000, erre én azt találtam mondani hogy max hatvan, erre ő hogy 80, én meg elindultam elfelé, oké akkor 70, mondom 65 és viszem - oszt ebben meg is állapodtunk.

Én 800 Forintért messze jó boltot csináltam (remek minőség), neki meg vagy a fele tiszta haszon volt. Ahol gyanúsan nagyot mondanak vagy nem vágják rá egyből hogy mennyibe kerül (értsd: mérlegel hogy mennyivel is húzzon le), ott a cél alapból mindig az, hogy a felére alkudjuk. Ezt általában legjobban azzal lehet elérni ha elkezdünk példálózni hogy máshol menyiért akarták adni, meg ha otthagyjuk őket - ilyenkor sokszor utána kiabálnak az embernek hogy okéoké, na, csak vigyem.

Itt akkora élvezet vásárolni, hogy ha nő lennék azt hiszem haza sem mennék Vietnámból. Alapjában véve egyébként nem is érdemes nagy pakkokkal indulni otthonról, mert itt 2 nap alatt mindent össze lehet féláron vásárolni, csak arra kell figyelni hogy a nem törpék valami nagyobb városban kezdjenek, mert a vietnámiak mind olyan kicsik hogy az XXL is max a köldökéig ér az embernek, és vidéken csak a benszülöttekre szabnak. Hátizsákok mindenféle ismert márkákban a 10-25 USD tartományban mozognak (The North Face pl, ha esetleg hamis is, de jól össze van rakva), szóval nyugodtan lehet minimálszerkóval indulni, és kis személyes exporttal hazatérni. Sőt, (és itt a 80'as évek valamelyik szoci tévéreklámja cseng a fülembe) "érdemes!"

SP

Vigyázat, a rossz szóviccek megfekszik a gyomrot! 

Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, Vietnamban legfontosabb étel a rizs. Ebből aztán sokféle van, a piacokon lehet látni a rizsárusok zsákjai mellett a mintákat, kis tálkákban, felcédulázva. Elkésziteni is sokféleképpen lehet. A legalapvetőbb a párolás, az utcai kifőzdékben egy nagy (értsd: hatalmas) adag párolt rizsre pakolják a kiválasztott zoldségeket, húsokat stb. Jobb éttermekben külön kérni kell, hiszen ez amolyan „prolitáp”, és az úri kozonség figyelmére nem tarthat számot, legfeljebb az étkezés végén, amolyan utólagos feltöltőnek. Ezért néha a pincérnek többször szólni kell, hogy hozza már ki legyen szives, mielőtt a fogások elhűlnek.

Van aztán az úgynevezett ragacsos rizs (xoi), ami viszont főételnek számit, és külön kifőzdék szakosodtak rá. Ennek nemcsak az állaga más (hogy t.i. összeragad), hanem az íze sem hasonlit a párolt rizséhez. Erre lehet kérni tojást (főtt, tükör-, rántotta alakban is), húst, vagy gio-t, ami amolyan parizerféle, és majdnem mindig adnak mellé uborkát. Egy húsos adag ára 5-6000 dong.

Xoi-ból van diákverzió is, ami még olcsóbb, szalmakalapos nénikék árulják az utcán, újságpapirba csomagolva. Ez csak a rizs, esetleg nyers földimogyoróval keverve, némi száritott hússal, egy adag 1-2000 dong. Reggelinek kiváló.

Van a sült rizs, amit mindenki ismer, erre kár is szót vesztegetni. 

A rizsből készithető még egy főzelékféle étel, a chao, ami szintén nagyon olcsó, és szinén leginkább reggelire kapható. Semmi ize nincs, ezért hússal főzik, meg ecetet, fokhagymát, füszerleveleket keverhet hozzá mindenki izlés szerint. Én például reggelente gyakran ettem 3000 dongért egy nagy adag chao-t, oldalassal, aminek persze csak az ize volt benne, a húsból legfeljebb egy-két cafat.  

Rizsből készül a banh chung, ami úgy hozzátartozik a vietnami holdújévhez, mint nálunk a bejgli a karácsonyhoz. Ez is ragacsos rizs, tekercs formában, toltelékkel, ami lehet például zsiros hús.  

Puffasztott rizsből sós tallér készül.

Rizslisztből számtalan féle tésztát lehet késziteni, a legjellegzetesebb a pho és a bun, ami kozott csak annyi a külonbség, hogy a pho-tészta vastagabb. Leginkább reggeli étel mindkettő, általában leves formájában fogyasztják, de a bun néha lé nélkül, köretként is előfordul. Az árus mellett hatalmas üstben rotyog az alaplé, ebbe meriti bele egy pillanatra a tésztát, aztán mer is belőle a tálba néhány merőkanállal. A marhahúsos pho (pho bo) az egyik tipikusnak mondható vietnami étel. A húst szintén az alaplébe mártja az árus néhány másodpercre, ami alatt félig meg is fő, félig meg rágós marad. Az utcán és olcsó kifőzdékben 5-10 000 dongért lehet kapni.

Pho bo

Rizslisztből lehet még egy csirizforma ételt is késziteni, de ezt én nem szeretem. 

Na de eleget beszéltem már a rizsről (eleget rizsáltam már, mondanám, ha az olcsó szóviccek embere volnék), gondolom, mindenki az egzotikusabb ételekről szeretne olvasni. Nem csigázom tovabb a kiváncsiságotokat, nem kukacoskodom tovább, csapjunk lecsóba (bár sajnos errefelé nincs), rátérek a lényekre. 

Elsőnek a rút kiskacsáról szeretnék megemlékezni, akinek nem volt ideje gyönyörü hattyúvá válni, mert még a tojáskorában áldozatul esett a vietnami konyhamüvészetnek. Ahogy a mellékelt képen is látszik, hagyták egy kicsit nőni, utána megfőzték. Borssal, fokhagymával fogyasztandó, 2000 dong.

Figyeljük meg a csőrét.

A kutya lejjebb eléggé ki lett vesézve, úgyhogy őrá most nem térek ki. 

Egy úszó étterem kinálatából: Azért úszó étterem, mert fából van és a tengeren úszik, alatta pedig rekeszekben (viziólakban?) mindenféle lények senyvednek, a kedves vendég  pedig akár sajat kezüleg, (vagy inkább saját szákúlag, mert a rákok visszavágnak) válogathatja ki az alapanyagot a vacsorájához.

Csiga. A biztostűvel lehet kipiszkálni. 

Az ott nem vodka az üvegben, hanem egy helyi (halongi) specialitás. 

Ez nagyon finom volt.  

Ezenkivül vannak kisebb-nagyobb kagylók is, amik finomak, ellentétben a csigával, aminek nem sok ize van. A kagylót fillérekért lehet kapni Hanoiban is. Esténként az egyetem mellett a járdán kissámlikon vagy a földre teritett gyékényeken üldögélve, barátokkal közösen szokás fogyasztani. Olyan mint a chips: sok ize nincs, a társaság a lényeg. 

A hanoi kifőzdékben néha lehet kapni sült kukacot is, ezt még nem próbáltam, és a vérpudingot sem. Ez utóbbi nem úgy néz ki, mint mondjuk a sült csirkevér otthon, hanem friss, piros, habos. Ellenben ettem bikahere-levest, kinai gyógyfüvekkel, potom 40 000-ért, finom. 

A tavaszi tekercs (rizspapirba göngyölt hús, zöldség, ez-az) itt kevésbé zsiros és véleményem szerint sokkal finomabb, mint a kinai verzió.  

Nagy előnye még Vietnamnak, hogy rengeteg a gyümölcs, sokat itt láttam-ettem először, és a nevét sem tudom soknak magyarul. Ezek többségéből turmix a.k.a. shake is készül, 7-15000 dongért. 

A sörökről legközelebb, vagy majd szakavatott kollégáim szólnak róluk. 

Papi

Saigon, 2006-06-25

Vietnam igen jól be van hálózva. A látogatottabb helyeken, úm. Saigon, Hanoi, Hue, Hoi An stb. internet kávézók tucatjai várják a függőket. A kapcsolat az esetek túlnyomó többségében igen jó, bár néha találkoztunk piszok lassú nettel is. Ilyenkor tovább kell állni... 

Az internet kávézókban (vajon egybe kell ezt írni? :) ) sokszor valamennyi user rendszergazdai jogokkal bír, ami igen hasznos, mert a vietnami adminok nem állnak a helyzet magaslatán. Csak, hogy érzékeltessem a problémát, előfordult, hogy egy szimpla CD írást, ketten alig tudtak nekünk összehozni... Ugyancsak előfordult, hogy a magyar site-okat nem lehetett elérni, vagy hogy Somának kellett meghegesztenie a szerényen összetákolt netet. De erről, szerintem ő úgyis fog írni! :)

Az esetek 80 százalékában azonban azt lehet mondani, hogy használhatóan gyors és ami fontos: olcsó az internet (na és persze a harmadik szempont, hogy bármerre indulsz, 5 percen belöl tuti, hogy találsz min. 3 helyet, ahova beülhetsz). Tipikusan 2000-5000 VND az ára egy óra netezésnek.

Minden netkávézó egyben játékbarlang is. A kölykök non-stop nyomják a Counter Strike-ot, a Heroes-t stb. No meg persze a chat-et. Ez utóbbi nagyon népszerű és tekintettel arra, hogy a vietnami írás szótagírás, ebből egyenesen következik, hogy igen sűrűn nyomják a space-t, aminek maradandó hatása van az említett billentyűn. Nem beszélve arról az általános tényről, hogy az aktív használat miatt, a billentyűzet sokszor meglehetősen kopottas. Vakon gépelők előnyben!!

A headset többnyire alap, jobb helyeken a webcam is.  CD-t bárhol írnak, DVD-t már kevesebb helyen. Bár jobb ezt a műveletet személyesen felügyelni! :) Amit viszont többször hiányoltunk az a CD és/vagy DVD olvasó. Ezeket valamiért mindig kispórolják...

------

Gergő

Először is:

Végre a saját userem alól is tudok bejegyzéseket írni, köszönet ezúton is a b13.hu csapatának hogy kézzel behegesztették nekem ezt az opciót. Egyre jobban tetszik a blog motorja (meg persze a crew), meg kell hagyni! ;)

Nahátakkorhát!

Megjöttünk Saigonba, a közlekedés itt is frenetikus: Ezt a fotót életem kockáztatásával készítettem, mikor is megálltam egy zebra közepén amint épp pirosat kapott a nép, és a fényképezőt magasan a fejem fölé tartva elkezdtem kattogtatni. Szerencsére sikerült időben leiszkolni az útról utána, képzelhetitek mi van ha egy ilyen gomolyag ékes dudaszóval nektek jön....

Vonatkozó párbeszédünk Gergővel kicsivel előtte egy másik hasonló kereszteződésnél (gyalogosoknak lámpa nincs, megállíthatatlan motoráradat keresztbe-kasul folyamatosan, már ácsorgunk ott egy ideje tanácstalanul a szegélyen):

G: Te, én nem vágom hogyan működik ez a zebra.

P: [...] (nézek jobbra-balra nagy szomorú szemekkel)

....... (várunk, motorosok csak jönnek...)

G: Na, induljunk?

P: Ja...

Átértünk. Újjászülettem...

SP

Saigon, 2006-06-22

Nemrég Dalatban voltunk. Erről írok most.

Dalat Dél-Vietnam északi felén fekszik, a hegyekben. Átlagos tengerszint feletti magassága cca. 1500 m. Ebből egyenesen következik, hogy a klímája sokkal jobban hasonlít az általunk megszokotthoz. Ez jó!

Turistabusszal érkeztünk Hoi Anból. Mintegy 19 órás zötykölődés. Ráadásul ami Hoi Anban, a jegyirodában még közvetlen járat volt, mikor felszálltunk a buszra, érdekes módon átszállóssá változott. Ez annyira jellemző a vietnamiakra...

Megérkeztünk, és hagytuk az egyik turistákra megérkezéskor mint keselyű a döghúsra rárepülő hotel-hiénával rábeszéltetni magunkat egy szobára, ami aztán nem is volt rossz választás, mert a mammernek tök jó új "motoby"-ai (így írják a motorbike-ot vietnamiosul ) voltak, amiket egész olcsón, 50000 VND-ért számított meg egy napra.

Szóval lecuccoltunk, aztán elindultunk felfedezni a várost:

Nosza neki, itt egy nagy tó, járjuk körbe! 7 km. Mi az nekünk! :)

Már a séta legelején feltűnt, hogy míg mi rövidgatyában élvezzük az enyhébb időt, a bennszülöttek dzsekiben, bőrkabiban és némelyik sapkában teszi ugyanezt...

Este még beültünk kajálni egy helyre, ahol ki volt írva, hogy ott mindenféle európai kaját lehet enni. Ám hamar kiderült, hogy ez csak bizony amolyan vendégcsalogató trükk, mert az étlapon bizony nem volt más csak a szokásosak. Mikor ezt számonkértük a pincérlányon, az csak zavartan mosolygott. Na mindegy, a módszer működött: maradtunk és kiválasztottuk a legeurópaibb kaját: natúrszelet sültkrumplival. WOW! :)

Másnap mocira pattantunk és nekivágtunk felfedezni a dalati nevezetességeket:

1. Dalati virágoskert

Dalat környékén az emberek alapvetően a következők egyikéből élnek:

1. vagy eprészkedneknek
2. vagy borászkodnak (az egyetlen iható bor a dalati Vietnámban, de ez tényleg jó!)
3. vagy virágoznak.

A legutolsónak ékes példája a dalati virágoskert. Igazából ez egy nagy botanikus kert, szökőkutakkal, bonsai fákkal, orchideákkal és mindenféle egyéb gyomokkal. Mi a nem a legjobb időpontban jöttünk, mert egy csomó gaz már elvirágzott.

Egyszóval nem estünk hasra, inkább továbbálltunk.

2. Szerelem völgye, avagy Valley of love

Ez egy festői szépségű völgy, benne egy festői szépségű tó, teletűzdelve giccsesebbnél giccsesebb szobrokkal, szoborutánzatokkal, hattyú alakú vízibiciklikkel...

Itt jöhet rá igazán az ember mi mindenre jó a beton:

• lehet belőle "fa"-korlátot készíteni,
• lehet belőle "cserép"-tetőt készíteni,
• lehet belőle "bronz"-sasmadár szobrot készíteni,
• lehet belőle Ádám és Éva ill. Milói vénusz szoborutánzatot készíteni.

.... és még mi mindent!

(A képen a szobor, a talapzat és a hátul látható fa tönk is beton.) 

Ugyanakkor pozitívumként említendő a részletekre való kínos ügyelés. A beton-fa korláton van kéreg, vannak rajta görcsök, a végén évgyűrűk stb.

3. Őrült ház

Egy újabb beton gyöngyszem! Aki látott már Gaudi remeket, annak nem lesz nehéz elképzelni ezt a házat sem. Pont olyan lökött volt a nő, aki ezt tervezte, mint Gaudi lehetett, de hogy elrágodt egy kisebb erdőnyi bételt közben, az egyszer biztos! :)

Igazából nehéz leírni a házat: legelő zsiráf, tekergő lépcsők, alaktalan ablakok, elfolyó formák mindenhol... Lsd. a képeket bővebb leírás helyett! :)

Azt beszélik, hogy régebben el akarták dózerolni a házat, mert rontja a városképet, de mivel a tervező hölgynek az édesapja nagyon jóban volt Ho Chi Min bácsival, és ezt a kapcsolatot siekrült is kihasználni, a ház maradt, Sőt! További részeket építenek hozzá, és a szobákat ki is adják éjszakára mintegy 30 USD-ért (ez drágának számít itt).

4. Az utolsó császár "palotája"

Erre kár szót vesztegetni... A kommunista-szocialista építészet betonkocka remeke.

5. Datanla vízesés

Az egyetlen említésre méltó dolog a vízeséssel kapcsolatban, hogy odafele a hegyről lefelé robogva defektet kaptam, és a többiek persze nem vették észre, mert én voltam az uccsó és ha itt dudálnak, mint a barom, akkor nem nézünk hátra, mert az normális ugyebár...

Tehát vártam egy negyedórát az árokparton, míg fel nem tűnt nekik a hiányom, aztán másik 30-40 percet, míg visszamentek a városba, és hoztak egy figurát, aki annyit csinált, hogy eltolta a járgányt valahova.

Én meg felpattantam Papi mögé, és mentünk vízesést nézni. Mint kiderült pont lekéstük a bobot, ami igen újnak és izgalmasnak nézett ki, dehát

ez van. Lecsengettük a belépődíjat (mert ugyebár itt akkor is fizetni kell, ha egy vízesést akarsz megnézni, vagy egy "szent" hegyre akarsz felmászni) és lementünk gyalog...

Este még elmentünk a helyi vidámparkba, ahol bemásztunk egy óriás elefánt (beton!) sötét valagába, hogy aztán kinézhessünk a szeme helyén, majd vízidodzsemeztünk (kis csónakmotorokkal hajtott kerek járgányokkal), ami nagyon élvezetes volt!

Ez volt hát Dalat, ahol finom az eperlekvár, és lehet kötött sapkát kapni!

----------

Gergő

Kezdhetném azzal is, hogy részletesen kifejtem hogy a fejlődő ázsiai országokban a busz mint elemi közlekedési eszköz miért is szorul ugyancsak a moped mögé, de nem ezzel kezdem, hanem az alapvető kérdéssel:

A BUSZ OLCSÓ.

Mi pedig az ún. budget traveler kategóriába tartozunk, azaz addig nyújtózunk ameddig a takarónk ér - ezért fontos, hogy minden amennyire lehet olcsó legyen, és ezért cserébe mindenféle kalandokra hajlandóak vagyunk. (Én csak halkan teszem hozzá, hogy ha szarásig lenne pénzem akkor is kipróbálnám mindenféleképpen azokat a közlekedési módokat amiket a helyiek használnak, mert anélkül nem teljes a kultúrsokk.) Nézzük tehát hogy mit kapunk miért cserébe!

1. Ingázó járatok

A Hanoi reptérről Gergővel fejenként 5000 VND-t fizettünk életünk első buszozásáért Vietnámban. Ez valahol 65 Ft körül jár, ezért kaptunk légkondit (!), és egy óra (!!) buszozást, mert a reptér eléggé kint van a csában a belvárostól. A busz teljesen normális volt, amolyan otthoni bőrüléses IKARUS stílust képzeljetek el, a nagyságrendbeli élménykülönbséget egyértelműen a kellemes hűs klíma adta - feketepont a Volánbusznak otthon! Az út amúgy teljesen hétköznapi volt.

2. Hanoi belváros

A belvárosi buszokon 2 fős legénység dolgozik: Sofőr és jegyesgyerek, a jegyesgyerektől kell minden felszállás után egy 3000 VND-s jegyet venni ami egy útra elegendő (sacc 40 kemény magyar Forint - hol vagy BKV?). Légkondi alap, buszok tiszták, tömeg egyszer sem volt, jóllehet a csúcsokban ritkán utaztunk. Teljesen kellemes, szaréhugyé!

Kb két éve a külföldiek buszozási kísérletei még nagy számban tragikomédiába fulladtak, mert a várostérképeken nem voltak feltüntetva a járatok, a sofőrök meg csak amúgy séróból tartották az útvonalat - ma már korrektül el lehet igazodni, hál'istennek. Magasak készüljenek fel rá, hogy az ázsiai piacra szánt buszokban a plafon rendszeres erőkölcsönhatásba lép majd a fejükkel - az én 190 centis magasságommal ki tudtam volna nézni a napfénytetőn ha lett volna, érdemes ülőhelyet vadászni.

Szintén fontos tudnivaló (már a finneknél megtanultam): a buszokat le kell inteni, ha nincs leszálló és nem integet az ember akkor mintha nem is lenne megálló. Ez nem buta rendszer egyébként, csak ha az ember nem ismeri akkor visszeret kap az ácsorgástól, az idegtől meg agyérgörcsöt.

3. Menetrendszerinti helyközi járatok

Na itt lép be a funfaktor! :) Papi előrelátóan azt javasolta, hogy ne sajnáljuk azt a kis sétát a végállomásig, mert kéne jegyet venni. A szokásos külföldi jegy nélküli tarifák persze várhatóan ebben a szektorban is 2-3x akkorák mint a helyieknek, szal vegyünk csak jegyet! Ha Long Cityből Yen Tu-ba (kb egyórás út) 20.000 VND volt jeggyel fejenként, ez tehát a nomál ár.

Namost! A busz személyzete min. 2 fő - egy sofőr és egy rikkancs, aki minden városban a nyitott ajtóban állva ordítja végig a járdán állókat hogy merre tartunk és ki akar jönni, szemmel láthatóan megéri nekik minél több embert összeszedni, mert az összehalászott emberek ("Ezek olvasák a bibliát!" - hasított belém. -> "Én emberek halászaivá teszlek titeket!" /J.C./) természetesen jegy nélkül utaznak. Az arány kb úgy néz ki, hogy van talán 2 ember akinek van jegye, azok is külföldiek, és majdnem mindenki csak egy "köszi"-t kap a pénzéért - a fuvaron kívül persze.

Az átlagember gazdasági tanulmányaiból emékszik arra, hogy a profithoz bevétel kell - na a busztársaságok itt szemmel láthatóan nem a jegyértékesítésből eredő bevételükből élnek, az üzleti modell valószínűleg valami olyasmi hogy a társaság bérbe adja vállalkozóknak (sofőr + rikkancs) a buszokat, azok meg abból fizetik ki a díjat amit sikerül összekaparni. Az összekaparásban látszólag roppant érdekeltek, szó nélkül megtömik a 24 személyes buszt 30+ emberrel, akkor is ha a keréknyomra kell felülniük utána. A kényelmetlenséget mintegy ellensúlyozandó, az utazás élvezeti értékét számos módszerrel próbálják emelni:

- A rádióban a "Filmslágerek Vietnámiul" válogatás pörög körbe-körbe, a vietnámi nyelven dalolt "Lemon Tree" majdnem olyan kulináris élvezet mint a finn tangó. (Érdeklődőknek: http://virtual.finland.fi/finfo/english/tangoeng.html )

- A tankolás járó motor mellett, esetlegesen egy cigaretta társaságában zajlik, mi fejben gyorsan osztunk-szorzunk hogy hány megatonna lesz ha az egész kóceráj a levegőbe röpül, aztán úgy döntünk hogy úgysincs időnk elég messzire futni...

- A helyiek nagyon nem bírják a buszt, ezért időnként nyitnak egy ablakot és illedelmesen kihánynak rajta. Erre a rikkancs oszt néhány zacskót, amit aztán jól telehánynak és ugyanúgy kihajítják az ablakon. Aki hányós az előre kérjen zacsit, biztos hogy van!

- A leszállás és felszállás megállás nélkül, lassú gurulás mellett zajlik, ebbe érdemes beletanulni mert sok időt lehet vele spórolni.

- Akinek nem nagyon jut hely az a nyitott ajtóban próbálkozhat, én Ha Longból Hanoi felé például az ajtón félig kilógva a tetőn található karimába kapaszkodtam fél kézzel. Jim Carrey hozzám képest a kanyarban sincs, ami az utazási kaszkadőrködést illeti.

A rikkancs gyerek visszafelé persze mint szabad szemmel is felismerhető külföldieket megint megpróbált átb@szni, szívesen elvitt volna minket jegy nélkül összesen 100.000 VND-ért mikor odafelé jeggyel 60-at fizettünk. Szal mutattunk neki egy jegyet, egy ötvenest, meg egy nagy fityiszt, erre néminemű elképedésünkre azzal kezdett érvelni hogy több helyet foglalunk mert magasabbak vagyunk mint a vietnámiak (mire mi: ). Lássa hogy nem vagyunk minden kompromisszumra való hajlandóság nélkül, javasoltuk neki hogy kap mégegy tizest ha ad 3 jegyet, erre elkussolt. Szal pofátlanul tessék alkudni, és nem árt ha az ember ismeri a jegyárakat is!

Az esetleg idelátogatóknak pár fontos tanács:

1. Menj el a végállomásra ha teheted - ott van jegy is, és be tudsz ülni leghátulra ahol nem lógatnak ki az ajtón és nem ülnek még ketten az öledbe. (Ki ismeri azt a játékot hogy Hanoi Tornyai? Na a buszon is ezt játsszák, addig ülögetnek egymás ölébe míg a legkisebb kerül felülre. :)

A legrosszabb ami történhet leghátul, hogy kapsz az öledbe egy légkondit dobozostul, mint mi majdnem....

2. Ha vizet osztanak azt azonnal fogadd el, mert nem szokták ezt a gesztust megismételni - "most még nem kérem" dolog nincs!

3. Emeletes buszon soha ne nyiss alul ablakot, mert könnyen benéz rajta egy az imént az emeleten szabadjára engedett fertelmes nagy rőt róka.

4. Ha hosszabb útra mész (pl éjszakai busz), valszeg bömbölni fog a rádió meg dudálnak majd mint a majmok - füldugó hasznos.

5. A lámpát legkésőbb kilenckor lenyomják a rákba, ha olvasni szeretsz, akkor a fejlámpa is hasznos. Visszakapcsoltatni esélytelen, megpróbáltuk.

A rikkancs gyerek még a lábát is meglengette egyszer felénk, aszittük olyan rossz utasok vagyunk hogy ki akar rúgni, de aztán kiderült hogy csak a foci VB lázában ég ő is - na, Ti kinek szurkoltok? :)

SP (majd ha találok buszos képet akkor kaptok azt is)

Történt egyszer Hanoiban, megérkezésünk után pár nappal, hogy úgy gondoltuk Somával, hogy ez a motorzás Hanoiban történet annyira extrém, hogy azt nekünk is ki KELL próbálnunk. Fel is dobtuk a kérdést iziben Papinak, aki erre csak annyit mondot: "Srácok, előbb talán a biciklivel kellene kezdeni! :)"

De mi tántoríthatatlanok voltunk. így esett, hogy elmentünk egy közeli kézművesfaluba, motoron. Apropó kézművesfalu! Hanoiról tudni kell, hogy maga az "ős" Hanoi jóval kisebb mint a mostani, mégpedig azért mert nemrég volt, hogy a környező falvakat hozzácsatolták. Ezek a környező falvak pedig arról voltak és vannak nevezetesek, hogy jellemzően kézművesmunkákra specializálódtak. Az egyikben ősidők óta kerámiákat és porcelánt öntenek, a másikban a tradícionális vietnami kalapot csinálják, a harmadikban szőnek ésígytovább. A mi úticélunk egyébként a kerámiafalu lett.

Néhány tény:
- Hanoi lakossága kb. 3,5 millió fő (Lonley planet)
- Egy idegenvezető szerint Hanoiban 2-3 millió robogó van (micsoda becslés, mi? :))
- Az a srác akinek nincs robogója, nem is gondolhat csajozásra. :)

A legelterjedtebb robogók a Hondák. Azon belül is a "Dream" és a "Wave" típusok. Ezek félautomata járgányok. Ellentétben az otthoni robogókkal nagy kerekeik vannak. Szerintem sokkal jobban is néznek így ki. Borzasztó egyszerű használni: megnyomod a kis sárga gombot (elektromos önindító), felveszed a "vietnami" pozíciót (bal hüvelykujj a dudán, jobb láb a féken), egyesbe rakod és elindulsz. Kuplung nincs, de váltani azért kell (vannak persze tök automata gépek is, de a félautomata a jellemzőbb). Papi szaktanácsa, hogy rakjuk rögtön 3-asba és hagyjuk is ott, ne babráljunk a váltogatással. Tény hogy 3-asban is elindul... 

A motorbérlés meglepően egyszerű: leadod az útleveled és viszed a motort. Senkit nem érdekel, hogy van-e jogsid, vagy hogy vezettél-e már ilyet. Egyébként ha még nem, akkor gyorsan tartanak is neked egy gyorstalpalót motorkezelésből.

Hanoiban nem kötelező a bukósisak, de országúton (elvileg) igen. A vietnamiak közül igen kevesen használják. Ha Hanoiban bukósisakos motorost látsz, az tuti, hogy turista. :) Ha az ember sisak nélkül vág

neki, akkor viszont mindenképp vegyen legalább egy szemüveget a por meg a szél ellen.

A forgalom egyébként mint azt már írtuk elég tatásan hömpölyög... Kb. 20-25 km/órás sebességgel. Ennél gyorsabban nem nagyon tudsz és nem is érdemes menni. Mondom én nem érdemes, mégpedig azért, mert habár jobbra tarts van, rendszeresen feltűnnek különböző járművek a menetiránnyal szemben haladva. Ez a sebesség talán az a maximum, aminél még le lehet reagálni egy ilyen meglepetést.

(no majd innen folytatom...)

Ma egy roppant érdekes dolgot találtam az úton ahogyan motoroztunk - mintegy perdöntő bizonyítékként is felfogható, hogy a vietnámiak mennyire jól tudják maguk is hogy milyen veszélyesen közlekednek. (Nem vicc egyébként, Vietnám elég rendesen listavezető a térségben ami a közlekedési baleseteket illeti.)

Szóval vessünk csak egy pillantást erre a közlekedési táblára:

Azt hiszem ők maguk tudják legjobban hogy sokkal hasznosabb az a futás mint amennyire szégyen! :)

SP

Sziasztok!

Érkezett egy hozzászólás az egyik bejegyzésre, hogy Vietnam igen költséges utazási célpont. Erre szeretnék reflektálni.

----
A könnyebb átváltáshoz: 3000 VND = kb. 40 HUF

(A pontos ráta: 15970 VND = 1 USD)
----

 Ja és még valami így elöljáróban. Az említett árak tájékoztató jellegűek és nagyjából tükrözik a termékek szolgáltatások valós árát. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy semmire sincs árcímke ragasztva (legalábbis nagyon ritkán). Minden annyibe kerül, amennyit kialkuszik az ember. Ezen a téren pedig nem kell szégyenlősnek lenni, mert elsőre - ha látják, hogy külföldi vagy (márpedig látják ugye?) - akkor legalább dupláját mondják a valós árnak, sőt nem ritka, hogy a tripláját! De, ha az ember határozott és legfőképpen tájékozott, akkor jó árakat lehet kialkudni. Asszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy alkuldozni is meg kell tanulni!  

Kaja (az alacsonyabb ár az utcai, a magasabb az éttermi ár):
Bia Hoi (csapolt sör): 3-5000 VND
Kávé: 5-10000 VND
Víz: 3-5000 VND (0,5l) ; 5-10000 VND (1,5l) ; 17-20000 VND (5l)
---

Itt jegyzem meg, hogy a csapvíz nem iható, és figyelni kell arra is, hogy a vásárolt palackon a zárjegy rajta és sértetlen legyen!

A másik dolog, hogy sokan (köztük az ÁNTSZ is) óvják az embert, attól, hogy jeget is elfogadjon, mert arra nincs garancia, hogy ivóvízből készült. Namost erre én meg annyit mondok:

1. megnézem én azt az embert, aki itt kibír akárcsak egy napot is jég nélkül....

2. amióta láttam, hogy darabolják a jeget, azóta felőlem tengervízből is lehet.... Ez egyébként úgy néz ki, hogy egy jeges ember járja az utcákat napközben bazi nagy jégrudakkal, és akinek kell az megálljtja, és vesz tőle annyit amennyit. Na ezután jön a dolog érdekesebb része: az utcai árusok ledobják a földre (jó esetben raknak alá valamit, rossz esetben csak a puszta betonra) majd előszedik a jégvágó macsétájukat és favágó mondjára felaprítják, majd mehet a cucc az italodba....  :) Asszem erről van is egy kép, majd megkeresem...

(Hehe én találtam meg hamarabb!  SP)

3. Egyikünknek sincs semmi baja ezidáig, pedig minden italt jéggel iszunk. Nem beszélve arról, Papi már majd egy éve itt van....
---

Coca Cola, Fanta, Sprite, egyéb cukros levek (330 ml): 4000-10000 VND
Mia Da (frissen préselt cukornádlé - qrva finom ): 2-3000 VND

Éttermi vacsi egy főre: 35000-80000 VND
Leves utcai kifőzdében (sok tésztával): 5-10000 VND -- legjobb reggelire! :)
Baguette: 1000 VND

Közlekedés:
Motorbérlés 1 napra: 50-90000 VND (általában Honda Wave robogó - erről majd külön írok)
Bicajbérlés egy napra: 30-50000 VND
Buszjegy Hanoiban: 3000 VND
1 liter benzin: 11000 VND
Túristabuszjegy: viszonylattól függ, de jó viszonyítási alapnak álljon itt: Hanoi - Hue (cca. 600 km): 100000 VND

Szállodai szoba (per koponya/éccaka):
A/C-vel: 4-5 dollár
Ventilátorral: 2-3 dollár

Kommunikáció:
Internet (1 óra): 3-5000 VND
Netphone (1 perc): 5000 VND a landline és 10000 VND a mobil --  éppen ma (2006/06/16) találtunk egy helyet ahol ugyanez 3000 ill. 6000 VND
Ha postáról hívsz: 10000 VND/minutum bármilyen hazai számra
Bélyeg képeslapra: 8000 VND (állítólag 3 hét alatt ér haza)

Gyümölcsök:
banán (fürt): 4-5000 VND
licsi (kg): 10000 VND
mangó (kg): 12-15000 VND
ananász (db, megpucolva): 2-3000 VND

Szóval azt hiszem, ha valaki rászánja magát, hogy leszurkoljon 200-235000 Forintot a repjegyért akkor az itteni lét egyáltalán nem nevezhető drágának.
Egyébként ha valaki tervezi, hogy jön, akkor jó alaposan nézzen utána a jegyáraknak, mert igen nagy különbségek vannak, és érdemes számolni az Ázsiai fapadosokkal is. Példának okáért mi is egy ilyennel jöttünk Bangkokból Hanoiba mindössze 22000 Forintért oda-vissza! Ráadásul szezonban ezt az utat (Budapest-Hanoi) ki lehet hozni 180-190 ezer forintból is. (Ha jól emlékszem ) 

--
Gergő