Megatrip 2006 Vietnam-Kambodzsa-Kina

Mint az köztudott Vietnam igen délen fekszik, az Indokínai félsziget keleti oldalán.

 

Ennek megfelelően alapvetően két évszak van:

1. meleg, száraz "tél" : október vége - március eleje
2. qrva meleg, nedves nyár: március  vége - október eleje
 

A két évszakot szokták száraz és nedves monszunnak is nevezni.

 

Jelenleg tehát nyár van. Nem is akármilyen! Mióta itt vagyunk egyfolytában 37 fok felett van a hőmérséklet (ma pl. 38 fok van) és ez éjjel akár 25-28  fokra is lemegy!  Bátran ki merem jelenteni, hogy a vietnami nyáron a dél és délután 2 közötti időszak az emberi létezésre tökéletesen alkalmatlan.

 

Mindehez jön még a piszok magas páratartalom. Ez számszakilag nem tudom ugyan hogy mennyi, de azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy 85-95% körüli - egyfolytában.

 

Mindez azt eredményezi, hogy a kontinentális éghajlathoz szokott satnya testünk, kétségbeesve izzad, miáltal egész nap saját levünkben fürdünk.

 

Ami az esőt illeti, ez annál gyakoribb, kiadósabb, menetrendszerűbb, ahogy az ember halad Délnek. Ennek megfelelően a fővárosban (Hanoi) az eső nyáron is ritkább, míg Saigonban állítólag a nyári napokon délelőtt süt a nap, délután pedig esik az eső. Mi kb. egy hét múlva érünk Saigonba...

Meglátjuk! :)

 

Eleddig kétszer volt részünk ebben a bizonyos trópusi esőben. Egyszer Hanoiban, egyszer pedig a napokban Ha Long Cityben (amikor mentünk kutyát enni :)). Szerencsére a hanoi eső egy étteremben ért minket, úgyhogy kényelmesen éltük meg. A legutóbbi viszont egy motoros taxin kapott el. Na, ez már kellemetlenebb volt.

 

Ezekről az esőkről azt kell tudni, hogy baromi hirtelen jönnek. 5 perc alatt beborul, elsötétedik minden, néhány mennydörgés, feltámad a szél, és elkezdődik az égi áldás mintha dézsából öntenék. Ráadásul nem lehet tudni, hogy meddig fog esni. Lehet, hogy csak fél óra, egy óra, de lehet, hogy napokig esni fog... (reméljük ilyen nem lesz).

 

Az utcák rövid idő alatt folyókká alakulnak, az emberek kb. fél perc alatt bőrig áznak...

 

Mi egy kaszinó portahelyiségébe szorultunk be kb. tizedmagunkkal. Körülbelül 20-25 percig vártuk, hogy csendesedjen az eső és folytathassuk az utunkat a motoros taxival, de be kellett látnunk, hogy jobb ha hagyományos taxit hívunk.  :)

 

Sziasztok,

 

ime egy emailben mar korbekuldott, munkatarsaimnak irt szosszenet legfinomabb vacsorankrol, bocs hogy nincs ekezet de egy tragya win98se alol irok, orulok hogy ennyi megy legalabb! Kicsit megmismasoltam az eredeti szoveget, hogy ne kelljen mellebiggyeszteni a Parental Advisory logot. :)

----------------------------------------------------------

Haj Brajen!

 

ha ezt az email megkapod, akor ugyesen hegesztettem meg a netet vietnamban mert oyan netcafeba kerultem ahol nem megy semilyen magyar oldal. :)

 

Tegnap elmentunk kutyat vacsorazni, nem volt piskota! (Allatbaratok innen ne olvassak tovabb.) Jopar fogas volt, eloszor ilyen pici, palcikaval felcsipegetheto fott kutyaszeletek valami erjesztett rakmartassal, ami egyszeruen gyomorforgatoan undorito, mintha macskaszart turmixoltak volna ossze mindenfele undormannyal, effektive elethu erjesztett szar szaga van - ebbe tunkoljak a helyiek a husdarabokat, ezt meg a vietnami beavatott magyar haverunk (>2 eve itt van) sem merte eddig kiprobalni. Mi is inkabb azt mondtuk hogy elobb par feles, aztan lassuk a tobbi fogast, majd a vegen amikor kicsit megszoktuk a kutyaizt (es lesz a gyomrunkban mit kiokadni :) akkor belenyalintunk. Szoval jottek a fogasok, kutyapracli (ez eleg mokas mert ezen jol felismerni hogy nem marhahus, ehte kutyalabak megpiritva), aztan comb (minden allaton rajta van a bore, a kutyabor eleg ragos, de alatta a husi finom volt), aztan jottek pici husdarabok megint piritva citromfuvel (ez kimondottan finom volt!), aztan kutyahusleves (ezis finom, elege kutyasszaga van - ha ezen mentalisan tulteszi magat az ember akkor eleg jol be lehet belole lakomazni), majd a vegen mikor mindharmunknak kelloen elo volt izgatva a gyomra - mert hat azert mindenkinek megborult kicsit - visszatertunk a fott szeletekhez hogy kiprobaljuk a szarmartast.

 

Levettuk a tetejet a martasnak (eddig vegig rajta volt, kulonben egyaltalan nem tudtunk volna a szagtol enni), mindenki tunkolt egy darab husit, aztan bekaptuk. Gergo azzal a lendulettel visszakopte es kapott a viz utan, Papi elkezdett oklendezni, en 2x oklendeztem es majdnem broaf az asztalra, aztan gyorsan guritottam a szamba vizet, orr befog, meglotybol aztan egy nagy nyelintessel lekuldtem. Ezzel megnyertem a versenyt, Papi gyomra negyszer randult gorcsbe de o is megette, Gergo meg eros vizes higitassal tolta magaba azt a minimalis mennyiseget amit a husijara mereszelt kenni. A mutatvannyal roppant nepszeruek lettunk az "etteremben", ami gyakoratilag kifozde volt, a szomszed asztaloknal nagyon rohogtek, de rogton baratokka is fogadtak es meghivtak pipazni. A pipa egy kb 6-7 centi atmeroju, egyik vegen lezart bambuszcso, van raja egy luk oldalt, abba tesznek egy gubacs dohanyt es a cso vegen elbol tudore szivjak. Mondtam (na jo, elmutogattam) a helyi gyereknek hogy mutassa be, belegyurt egy gubacsot es egy slukkal elszivta - hoho, megy ez mint az agybabiliard, gondoltam magamban, es szippantottam 2 nagyot a kovetkezo gubacsbol... Orromon-szamon fust kifele, nagy eljenzes en meg olyan kesz lettem hogy alig alltam meg a labamon 3-4 percig, Gergo jott utanam, neki meg az orrat is befogtak hogy ne csaljon :))) O is elkeszult, Papi mar nem merte kiprobalni, o nem is dohanyos, meghalt volna. Adtak gyorsan teat, az segitett, par percig labadoztunk, aztan megkoszontuk a szives vendeglatast. Ma masnap van, eddig senki nem broafolt, gyomrok rendben vannak (tunnek?), szal bizakodunk. :)

 

Na ennyi roviden a legfrissebb elmenyekrol, majd ha leszedjuk a kepeket akkor kuldok azt is ha tudok!

 

Gepem dolgai vagy az asztalon, vagy a fiokban vannak, kulcsot valakinek odaadtam - a Kensington meg Cseszinel van, rajta kell keresni!

Na jot ne halljak rolatok, koszicso, maf***van!
-----------------------------------------------------------

SP

 

 

Mivel baromi sok mesélnivalónk akad, az irományok szerzői is vegyesek lesznek, szal nem kell meglepődni ha vált a stílus!

Lássuk akkor a legelső mellbevágó élményt, amit még így 2 hét múltán is csócsálgatunk meg emésztgetünk, ez pedig a...

 

KÖZLEKEDÉS (Hanoi belváros, gyalog)

 

A vietnámi KRESZ-könyvet meglehetősen rövidre szabták, kb annyi állhat benne, hogy "NA HAJRÁ!". Az archetípikus vietnámi fog egy motorbiciklit (szinte mindenki motorozik, majd kitérünk rá hogy miért is), ráül és húzza a gázt - tipikus párbeszédek közöttünk (S: Soma, P: Papi, M: Mami):

 

S: Figyeld már, festik az utat!
P: Naja. De minek?
M,S: :))))

 

Való igaz, minek? Az útburkolati jelek tiszteletben tartása addig a pontig tart amíg valami ezzel ellentétes felsőbb érdek közbe nem lép: pl "a szemben közlekedő sávban kevesebben vannak". Az elmúlt két évben Hanoi számos kereszteződésében szereltek fel közlekedési lámpákat, ezek működésének megértése és elfogadása még hagy némi kívánnivalót maga után. Mint gyalogos, a zöldön úgy illik átmenni mint otthon a vadaknak az M7-esen, gyorsan és nagyon szétnézve mert mindig akadnak bátor válallkozók akik ékes dudaszóval (jelentése pont mint az Olaszoknál: "ATTENZIONE, IO SONO MINT A RAKÉTA MOST!") a semmiből feltűnve egyszerűen keresztülhajtanak.

 

Mikor a buszról először leszálltunk a belvárosban, a következő felismerések hasítottak belém időrendi sorrendben:

 

1. Bakker, ez egy KÁOSZ!!
2. Bakker, mindenki nyomja a dudát mint ama süket a csengőt! Megsüketülök!
3. BAKKER, PAPI BESÉTÁLT KÖZÉJÜK!!!!

 

Papi pedig bátran integet hogy menjünk csak utána, itt így kell átkelni az úttesten. Stabil kimért léptekkel, a motorosok majd kikerülnek. Aztán be is mutatja, indul tovább... Negyedik felismerés:

 

4. Bakker, ez működik!

 

Hanoiban az ember legfontosabb érzékszerve a füle - a dudát mindenki olyan értelemben használja, hogy "vigyázz, itt jövök!", és ennek tudatában persze jön is, a legtöbb amit ilyenkor a környezet tehet az annyi, hogy megpróbál nem változtatni az addigi mozgásgörbéjén, hogy minél nagyobb esélyt adjon a támadónak a békés kikerülésre. Ez bármilyen hihetetlen, de működik, a forgalom a legnagyobb dugóban is szarik bele mindennemű irányításba, mégis kellemes sebességgel folyik, hömpölyög, a mopedek dudálva egymást kerülgetik a kereszteződésekben, és mindenki eljut számított idő alatt A-ból B-be. Befagyott dugó mint olyan nincs, ebben jobbak mint mi vagyunk! (Persze nagy előny hogy mindenki motorral van.) Lényeges különbségek Európához képest (kivéve Olaszok, ezt nem mondom el mindig):

 

- A dudaszó nem idegbajt jelent, hanem csak a szokásos "én itt vagyok, te merre jársz?" kérdezz-felelek játék része
- Ha valaki villog az nem azt jelenti hogy "menjél!" hanem azt hogy "JÖVÖK!!"
- Az elnyújtott bíp-bíp a buszoknak nem a tolatójelzésük, hanem az index - ez sok mopeden is vijjog, hogy hallja a környezet hogy valaki épp kanyarodni próbál
- A tolató bíp-bíp helyett a legkülönbözőbb nóták hangzanak fel a buszokból és teherautókból, eddig kedvencem a "Jingle Bells" - bíp véletlenül sincs, nehogy összekeverje valaki az indexeléssel
- Zebrán is mindig a nagyobbaknak van elsőbbségük

 

A hallás után való tájékozódás olyan méreteket ölt, hogy komolyan olyan érzése van az embernek hogy egy süket (bocs, siket) hamarabb marad ott palacsintában az aszfalton mint egy vak. Aki tud egyenletes sebességgel egyenesen menni, az meg van menekülve, a hömpöly egyszerűen körbeáramolja és gond nélkül át lehet evickélni a túlpartra a legnagyobb csúcsban is - a hirtelen oldalra kacsázásokról viszont hamar leszokik az ember, mert korrekciós időpuffer hiányában elütik mint a szart - szal jobb ezzel vigyázni, fő a kimértség és a kiszámíthatóság.

 

Szal (szóismétlés :) van mit kitanulni, már voltunk motorozni a városban és még élünk... :)

Legközelebb majd mesélek a buszokról is, addigis csőlátás!!

 

SP

Sziasztok!

 

Most hogy látom mindent jól beállítottam az oldalon, lássuk miről is szeretnénk, hogy szóljon ez a blog.

 

----

 

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy barátom, aki ösztöndíjasként Vietnamban tengette az idejét, a diplomamunkáján dolgozva. Beszélgetéseink során felvetődött a gondolat, hogy meg kellene látogatni őt odakint, hiszen az ő segítségével, sokkal könnyebben és mélyebben megismerhető Vietnám is. Rögtön ezután jött a következő gondolat is, hogy ha már megyünk, akkor hosszabb időre érdemes menni, hogy alaposabban körül tudjunk nézni. Mellesleg, ha már ott vagyunk egy hangyafasznyira Kambodzsától, akkor kár lenne kihagyni Ankor Watot, mégha sok is a maláriás szúnyog. Innen már csak egy lépés volt a következő ötlet, hogy mivel ez az illető eltötött majd egy esztendőt Kínában is, és ott sok érdekes dolog van, amit meg tud nekünk mutatni, miért ne mennénk Kínába is!

 

A végleges útiterv tehát elkészült: Vietnám - Kambodzsa - Kína.

 

Miután útitársnak sikerült még egy volt kollégiumi szobatársamat is megnyerni, nekiláttunk a szervezésnek.

 

Hosszas tervezgetés, egyeztetés után időpontnak 2006 nyarát szemeltük ki.

 

Oltások, repjegy, szabadság, felmondás, vásárlás, szülői majrézás stb...

 

----

 

Dióhéjban így történt, hogy kis csapatunk most itt van a vietnami Hue városában, egy internet caffe-ban.

 

Nevesül:

Pap Gábor (26) - "Papi"

Solymos Péter (26) - "Soma" és

Csányi Gergő (jómagam) (26) - "Csánya Mami"

 

----

 

Reményeink szerint ez a blog erről a kalandos vállalkozásról fog szólni: Vietnamról, Kambodzsáról, Kínáról, az itteni emberekről, szokásokról mindez persze a mi szemüvegünkön keresztül.

Lássuk hát hogy mindent jól csináltam-e! :)